New Moon, A vég

"- Nem igaz! A lelkemről van szó, ugye? - A dühtől a szavak valósággal kirobbantak belőlem, de valahogy mégis úgy hangzott, mintha könyörögnék. - Carlisle elmondta, mitől félsz, de engem nem érdekel! Nem érdekel! A tiéd lehet a lelkem. Nélküled semmi szükségem rá, már így is a tiéd!"

(Bella)

New Moon, Ismétlés

" De nem lenne-e még rosszabb, ha semmi sem változott... Ha a kanapék úgy állnak, pontosan úgy állnak, ahogy utoljára láttam őket, ha a képek még ott lógnak a falakon - vagy, ami még rosszabb, a zongora ott áll az alacsony dobogón. Ez még annál is rosszabb volna, mintha a háznak csak a hűlt helyét találom.
Látni, hogy semmi kötődés. Minden ott van hátrahagyva, érintetlenül, elfeledve. Ugyanúgy, ahogy  én..."

(Bella)

New Moon, Ismétlés

" Így álltunk egy pillanatig, egymást átölelve, és egyáltalán nem zavart: sőt, inkább megnyugtatott az érintése. De nem olyan érzés volt, mint amikor a legutóbb ölelt át valaki. Ez baráti ölelés volt. Jólesett Jacob meleg közelsége."

(Bella)

New Moon, Ismétlés

" Aztán előhúzott a szerszámosládából egy papírzacskót. Kivett két dobozos üdítőt, az egyiket felnyitotta, és odaadta nekem. Aztán kinyitotta a másikat , és szertartásosan a magasba emelte.
- Éljen a kötelességtudat! - szavalta ünnepélyesen. - Kétszer egy héten!
- És a felelőtlenség a hét összes többi napján - mondtam jelentőségteljesen."

(Bella, Jacob)

New Moon, Adrenalin

" Az erdő nagyjából itt is ugyanúgy festett, mint a félsziget bármely más részén, és Jacobbal egészen más hangulata volt a kirándulásnak, mint annak idején.
Vidáman fütyörészett valami ismeretlen dallamot, és karját lóbálva, könnyedén lépkedett a sűrű aljnövényzeten. Mintha az árnyékok sem lettek volna olyan sötétek, mint máskor. Hogy is lehettek volna, mikor itt sugárzott mellettem az én saját, külön Napom..."

(Bella)

New Moon, Harmadik kerék

" Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön."

(Bella)

New Moon, A szekta

" - Sajnálom, hogy nem tudtalak... azelőtt... Bárcsak tudnék azon változtatni, ahogy érzek irántad, Jacob... - Kétségbeesésemben megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már-már hazugság lett belőle. - Talán... talán, ha adnál nekem még egy kis időt... csak most ne hagyj el, kérlek! Nem tudom elviselni."

(Bella)

New Moon, A család

" Nyílt a bejáratiajtó, és Sam lépett be rajta.
- Emily - mondta, és a hangja annyira teli volt szeretettel, hogy zavarba jöttem, és betolakodónak éreztem magam, miközben Sam egyetlen hatalmas lépéssel átszelte a kicsi konyhát, és két széles tenyere közé vette a lány arcát. Lehajolt, de mielőtt szájon csókolta volna, megpuszilta a sötét sebhelyeket a jobb arcán.
/.../
Ez rosszabb volt akármelyik szerelmes filmnél: ez annyira valóságos volt, ordított belőle az öröm, az élet és az igazi szerelem."

(Bella, Sam, Emily)

New Moon, Nyomás

" - Tudom - sóhajtottam. - Az élet bonyolult.
- És a lányok kegyetlenek - mormolta Mike a bajsza alatt."

(Mike, Bella)

New Moon, Nyomás

"- Hát szerencsétlen alakok vagyunk mi ketten, igaz? - mondta Jacob. - Egyikünk sem képes sokáig hozni a normális formáját...
- Szánalmas - helyeseltem.
- De legaláb itt vagyunk egymásnak - tette hozzá, és ez a gondolat megvigasztalta.
És engem is megvigasztalt."

(Jacob, Bella)

New Moon, Nyomás

" A fülem telement jeges vízzel, de azért a hangját tisztábban hallottam, mint valaha. Nem ügyeltem rá, hoyg mit mond, hanem csak magára a hangra figyeltem. Miért küzdenék az életemért, amikor itt és most olyan boldog vagyok?  Bár a tűdöm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni.
Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jóötletnek tűnt belehalni."

(Bella)

New Moon, Volterra

" Soha életemben nem láttam ennél gyönyörűbbet - miközben örjöngve rohantam feléje, már-már boldogan gyönyörködtem benne. Amit az erdőben mondott, nem érdekelt többé. Nem számított, hogy nem kellek neki. Mert nekem nem kell semmit a világon, ha száz évig élek is, csak ő..."

(Bella)

New Moon, Volterra

" Edward szorosan tartott. Szabad kezével az arcomat simogatta, hüvelykujja az ajkamhoz körözött. Az arcát időről időre a hajamhoz szorította. Hát mindösze ennyi együttlét jut nekünk? Még szorosabban átfontam karommal. Ebben a pillanatban úgy éreztem: akar engem, és ez elég volt hozzá, hogy ellensúlyozza az alagút és a mögöttünk ólálkodó vámpírok minden borzalmát. Valószínűleg csak bűntudata van, gondoltam, mint ahogy a bűntudat ösztökélhette arra is, hogy idejöjjön meghalni, mert azt hitte, ő tehet róla, hogy megöltem magam. De ahogy az ajkát némán a homlokomra szorította, nem érdekelt miért teszi. Legalább mégegyszer vele lehetek, mielőtt meghalok. Ez többet ért, mint a leghoszabb élet."

(Bella)

New Moon, Repülőút

" Nem bírtam néhány másodpercnél hoszabb időre levenni a szemem Edward arcáról. Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal. Edward sötét szeme teli volt gyöngédséggel, és nem lett volna nehéz elhitetnem magammal , hogy ugyanúgy érez, mint én. Így is tettem. Elhitettem magammal, hogy a pillanat még édesebb legyen."

(Bella)

New Moon, Repülőút

" Miközben Alice-szel beszélgetett, időről, időre lehajolt és megcsokólt - üvegsima ajka súrolta a hajamat, a homlokomat, az orrom hegyét. Minden alkalommal valóságos áramütésként hatott szunnyadó szívemre. A vérem úgy dörömbölt, hogy attól féltem, az egész helyiségben hallani lehet.
Maga volt a mennyország - a pokol kellős közepén."

(Bella)

New Moon, Epilógus- A szerződés

"Jacobra néztem, és nem bírtam elszánni magam. Vajon mikor látom újra?
- Sajnálom - suttogta olyan halkan, hogy az ajkáról kellett leolvasnom a szavakat. - Viszlát Bells!
- Megígérted! - emlékeztettem kétségbeesetten. - Még mindig barátok vagyunk, ugye?
Jacob lassan megrázta a fejét, és engem csaknem megfolytott az a gombóc a torkomban...
- Tudod mennyire igyekeztem betartani az ígéretemet, de... Most már tényleg nem tudom, hogyan tovább... - Keményen küzdött, hogy továbbra is merev maszkba dermessze az arcvonásait, de a maszk megrepedt, aztán egészen eltűnt. - Hiányzol - formálta az ajka a szót hangtalanul. - Kinyújtotta felém az egyik kezét, az ujjait széttárta, mintha át akarná hidalni a köztünk lévő távolságot.
- Te is nekem - feleltem elcsukló hangon. Én is felemeltem a kezem, és kinyújtottam.
Mintha valami rejtett szál fűzne minket össze, az ő fájdalma átjárta az én szívemet is. Az ő fájdalma az én fájdalmam...
- Jake... - Egy lépést tettem felé. Át akartam ölelni, hogy eltűnjön arcáról az a végtelen szomorúság."

(Bella, Jacob)