Új bejegyzés Frissítés

2010.01.02. 16:21 Nicky

"Feltétel nélkül és visszavonhatatlanul beleszerettem." (Twilight-film.Bella)

2010.01.02. 16:19 Nicky

"-Az oroszlán beleszeretett a bárányba.   -Micsoda buta bárány.   -Micsoda beteg mazoista oroszlán." (Twilight-film.Bella-Edward.)

2009.08.18. 00:20 Lillerr

"Miért küzdenék az életemért, amikor itt és most olyan boldog vagyok?... Olyan boldog, hogy jó ötletnek tűnk belehalni.... Isten veled, szeretlek! Ez vol az utolsó gondolatom."

2009.07.27. 20:41 Katys

New Moon, A vég "- Nem igaz! A lelkemről van szó, ugye? - A dühtől a szavak valósággal kirobbantak belőlem, de valahogy mégis úgy hangzott, mintha könyörögnék. - Carlisle elmondta, mitől félsz, de engem nem érdekel! Nem érdekel! A tiéd lehet a lelkem. Nélküled semmi szükségem rá, már így is a tiéd!" (Bella) New Moon, Ismétlés " De nem lenne-e még rosszabb, ha semmi sem változott... Ha a kanapék úgy állnak, pontosan úgy állnak, ahogy utoljára láttam őket, ha a képek még ott lógnak a falakon - vagy, ami még rosszabb, a zongora ott áll az alacsony dobogón. Ez még annál is rosszabb volna, mintha a háznak csak a hűlt helyét találom. Látni, hogy semmi kötődés. Minden ott van hátrahagyva, érintetlenül, elfeledve. Ugyanúgy, ahogy  én..." (Bella) New Moon, Ismétlés " Így álltunk egy pillanatig, egymást átölelve, és egyáltalán nem zavart: sőt, inkább megnyugtatott az érintése. De nem olyan érzés volt, mint amikor a legutóbb ölelt át valaki. Ez baráti ölelés volt. Jólesett Jacob meleg közelsége." (Bella) New Moon, Ismétlés " Aztán előhúzott a szerszámosládából egy papírzacskót. Kivett két dobozos üdítőt, az egyiket felnyitotta, és odaadta nekem. Aztán kinyitotta a másikat , és szertartásosan a magasba emelte. - Éljen a kötelességtudat! - szavalta ünnepélyesen. - Kétszer egy héten! - És a felelőtlenség a hét összes többi napján - mondtam jelentőségteljesen." (Bella, Jacob) New Moon, Adrenalin " Az erdő nagyjából itt is ugyanúgy festett, mint a félsziget bármely más részén, és Jacobbal egészen más hangulata volt a kirándulásnak, mint annak idején. Vidáman fütyörészett valami ismeretlen dallamot, és karját lóbálva, könnyedén lépkedett a sűrű aljnövényzeten. Mintha az árnyékok sem lettek volna olyan sötétek, mint máskor. Hogy is lehettek volna, mikor itt sugárzott mellettem az én saját, külön Napom..." (Bella) New Moon, Harmadik kerék " Egy dolgot alaposan megtanultam - és ez a tudás átitatott a csontom velejéig, a fejem búbjától a sarkamig, üres mellkasom legmélyéig -, hogy a szerelem hatalmat ad a másiknak, hogy összetörjön." (Bella) New Moon, A szekta " - Sajnálom, hogy nem tudtalak... azelőtt... Bárcsak tudnék azon változtatni, ahogy érzek irántad, Jacob... - Kétségbeesésemben megpróbáltam addig nyújtani, csavargatni az igazságot, míg úgy el nem görbült, hogy már-már hazugság lett belőle. - Talán... talán, ha adnál nekem még egy kis időt... csak most ne hagyj el, kérlek! Nem tudom elviselni." (Bella) New Moon, A család " Nyílt a bejáratiajtó, és Sam lépett be rajta. - Emily - mondta, és a hangja annyira teli volt szeretettel, hogy zavarba jöttem, és betolakodónak éreztem magam, miközben Sam egyetlen hatalmas lépéssel átszelte a kicsi konyhát, és két széles tenyere közé vette a lány arcát. Lehajolt, de mielőtt szájon csókolta volna, megpuszilta a sötét sebhelyeket a jobb arcán. /.../ Ez rosszabb volt akármelyik szerelmes filmnél: ez annyira valóságos volt, ordított belőle az öröm, az élet és az igazi szerelem." (Bella, Sam, Emily) New Moon, Nyomás " - Tudom - sóhajtottam. - Az élet bonyolult. - És a lányok kegyetlenek - mormolta Mike a bajsza alatt." (Mike, Bella) New Moon, Nyomás "- Hát szerencsétlen alakok vagyunk mi ketten, igaz? - mondta Jacob. - Egyikünk sem képes sokáig hozni a normális formáját... - Szánalmas - helyeseltem. - De legaláb itt vagyunk egymásnak - tette hozzá, és ez a gondolat megvigasztalta. És engem is megvigasztalt." (Jacob, Bella) New Moon, Nyomás " A fülem telement jeges vízzel, de azért a hangját tisztábban hallottam, mint valaha. Nem ügyeltem rá, hoyg mit mond, hanem csak magára a hangra figyeltem. Miért küzdenék az életemért, amikor itt és most olyan boldog vagyok?  Bár a tűdöm égett, levegő után sóvárogva, és a lábamba beleállt a görcs a jeges hidegtől, elégedett voltam. Már egészen elfelejtettem, milyen érzés boldognak lenni. Márpedig most boldog voltam. Olyan boldog, hogy jóötletnek tűnt belehalni." (Bella) New Moon, Volterra " Soha életemben nem láttam ennél gyönyörűbbet - miközben örjöngve rohantam feléje, már-már boldogan gyönyörködtem benne. Amit az erdőben mondott, nem érdekelt többé. Nem számított, hogy nem kellek neki. Mert nekem nem kell semmit a világon, ha száz évig élek is, csak ő..." (Bella) New Moon, Volterra " Edward szorosan tartott. Szabad kezével az arcomat simogatta, hüvelykujja az ajkamhoz körözött. Az arcát időről időre a hajamhoz szorította. Hát mindösze ennyi együttlét jut nekünk? Még szorosabban átfontam karommal. Ebben a pillanatban úgy éreztem: akar engem, és ez elég volt hozzá, hogy ellensúlyozza az alagút és a mögöttünk ólálkodó vámpírok minden borzalmát. Valószínűleg csak bűntudata van, gondoltam, mint ahogy a bűntudat ösztökélhette arra is, hogy idejöjjön meghalni, mert azt hitte, ő tehet róla, hogy megöltem magam. De ahogy az ajkát némán a homlokomra szorította, nem érdekelt miért teszi. Legalább mégegyszer vele lehetek, mielőtt meghalok. Ez többet ért, mint a leghoszabb élet." (Bella) New Moon, Repülőút " Nem bírtam néhány másodpercnél hoszabb időre levenni a szemem Edward arcáról. Csak bámultam, és azt kívántam, bárcsak sose jönne el a jövendő. Bárcsak ez a pillanat örökké tartana, vagy ha ez nem lehetséges, akkor hadd múljak el én is a pillanattal. Edward sötét szeme teli volt gyöngédséggel, és nem lett volna nehéz elhitetnem magammal , hogy ugyanúgy érez, mint én. Így is tettem. Elhitettem magammal, hogy a pillanat még édesebb legyen." (Bella) New Moon, Repülőút " Miközben Alice-szel beszélgetett, időről, időre lehajolt és megcsokólt - üvegsima ajka súrolta a hajamat, a homlokomat, az orrom hegyét. Minden alkalommal valóságos áramütésként hatott szunnyadó szívemre. A vérem úgy dörömbölt, hogy attól féltem, az egész helyiségben hallani lehet. Maga volt a mennyország - a pokol kellős közepén." (Bella) New Moon, Epilógus- A szerződés "Jacobra néztem, és nem bírtam elszánni magam. Vajon mikor látom újra? - Sajnálom - suttogta olyan halkan, hogy az ajkáról kellett leolvasnom a szavakat. - Viszlát Bells! - Megígérted! - emlékeztettem kétségbeesetten. - Még mindig barátok vagyunk, ugye? Jacob lassan megrázta a fejét, és engem csaknem megfolytott az a gombóc a torkomban... - Tudod mennyire igyekeztem betartani az ígéretemet, de... Most már tényleg nem tudom, hogyan tovább... - Keményen küzdött, hogy továbbra is merev maszkba dermessze az arcvonásait, de a maszk megrepedt, aztán egészen eltűnt. - Hiányzol - formálta az ajka a szót hangtalanul. - Kinyújtotta felém az egyik kezét, az ujjait széttárta, mintha át akarná hidalni a köztünk lévő távolságot. - Te is nekem - feleltem elcsukló hangon. Én is felemeltem a kezem, és kinyújtottam. Mintha valami rejtett szál fűzne minket össze, az ő fájdalma átjárta az én szívemet is. Az ő fájdalma az én fájdalmam... - Jake... - Egy lépést tettem felé. Át akartam ölelni, hogy eltűnjön arcáról az a végtelen szomorúság." (Bella, Jacob)

2009.07.19. 19:52 robsessed

"Aludj Bellám. Álmodj szépeket. TE vagy az egyetlen aki elérte szívemet. Örökké tiéd lesz. Aludj egyelen szerelmem." (-Edward-Eclipse-8.fejezet utolsó sorai)

2009.07.19. 12:21 Sunshine

Edward, New Moon Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az életem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többet csillagokat. És így már nem volt értelme semminek.

2009.07.14. 21:44 chaclie

"Tudod hogy lehet egy szőkenőt vízbe folytani, Rosalie? Ragassz egy tükröt a medence aljára. " {Jacob, Breaking Dawn}                                  chaclie

2009.07.13. 16:06 Petra**

,,a tükörsima ajkai végigszántották a hajamat, a homlokomat, az orrom hegyét. Minden egyes alkalom olyan volt a szunnyadó szivemnek mint egy áramütés. "(Bella- New Moon) Az életem és az övé egy fonállá tekeredett. Ha elvágsz egyet, elvágod mindkettőt. (Bella- breaking dawn) ,,arcomat a keze közé vette. - „Van most valami a kezemben, ami nélkül nem élhetek. Vigyázhatnál rá." (Edward) ,,Te vagy az egyetlen aki elérte szívemet. Örökké tiéd lesz."(Edward) ,,You’re more important than everyone else. And you’ve given me you. That’s already more than I deserve, and anything else you give me just throws us more out of balance." (Bella eclipse vagy breaking dawn) ,,Ha valaki halhatatlan, az, úgy látszik, végtelen türelemmel is rendelkezik."( Bella) ,,A bátorság egy ponton túl már őrültség." (E)

2009.07.10. 19:09 Leia

Kitti: a kérdezett rész (lejjebb) az az Eclipse azt hiszem 6. fejezetében van... Svájc a címe az tutii:))

2009.07.09. 16:27 Seli

2009.04.22 18:42 Seli „Mögöttem, az oldalakon, hallottam a hatalmas szívek dobogását, közelebbről mint előtte. Megkockáztattam egy pillantást a szemem jobb és bal sarkából, hogy lássam mi állította meg a Volturit a haladásban. A farkasok csatlakoztak hozzánk. (Bella, Breaking Dawn 36. fejezet) Jane és égető ajándéka Edwardot a földre kényszerítette volna, miközben vonaglik a fájdalomtól. Alec megvakíthatta és megsüketíthette volna mielőtt egy lépést is tesz Aro irányába. Senki sem tudta, hogy elég erős vagyok hozzá, hogy megállítsam őket, senki, még Edward sem. (Bella, Breaking Dawn 36. fejezet) “Bella,” hívott Edward. “Hozd Renesmeét… és néhány barátot.” ... “Jacob? Emmett?” kérdeztem csendesen. Emmett, mert égett a vágytól. Jacob, mert nem bírná ki, ha itt hagynánk. Mindketten bólintottak. Emmett vigyorgott. (Breaking Dawn 36. fejezet) „Szemtanúnak jöttem. Maradok harcolni is...” (Garrett Aronak, Breaking Dawn 37. fejezet) „Chelsea megpróbálja felbontani a kapcsolatainkat”, suttogta Edward. „De nem találja őket. Nem érez bennünket…” – rám nézett. „Te csinálod?” Elkeseredetten rá mosolyogtam. „Mindenkit védek.” (Breaking Dawn 38. fejezet) Janet néztem, aki dühös hitetlenséggel bámulta a csoportunkat. ... Így egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon, Janenek címeztem. Szeme összeszűkült, és éreztem egy további nyomást, ez alkalommal közvetlen engem támadott. A számat szélesebbre húztam és kivillantottam a fogaim. Jane pedig egy hangos elkeseredett vicsorítást hallatott. (Bella, Breaking Dawn 38. fejezet) Aro összeszűkítette a szemeit. „Ő teljesen egyedi. Csak találgathatjuk a jövőjét.” „Nem teljesen egyedi.” – ellenkezett Edward. „ritka, ez biztos, de nem egyedi.” ... „Miért nem csatlakozol hozzánk Alice?” – mondta Edward hangosan. „Alice” – suttogta Esme döbbenten. Alice! Alice, Alice, Alice! „Alice!” „Alice!” – hallottam a morajokat mindenhonnan. „Alice” – szólt Aro is. (Breaking Dawn 38. fejezet) „Várj,”tétováztam és eltoltam. Zavarodottan nézett rám. Általánosságban én nem toltam el magamtól. Na jó, ez több volt, mint általánosság. Ez volt az első. (Bella, Breaking Dawn 39. fejezet) „Az ünneplés éjszakája,”suttogta, és az állam alá tette a kezét, hogy az ajkaimat az övéhez emelje. „Várj,”tétováztam és eltoltam. Zavarodottan nézett rám. Általánosságban én nem toltam el magamtól. Na jó, ez több volt, mint általánosság. Ez volt az első. „Ki akarok próbálni valamit,”informáltam, kissé mosolyogtam a meghökkent arckifejezésén. A kezeimet az arca két oldalára tettem, és becsukott szemmel koncentráltam. ... „Bella!”suttogta döbbenten Edward. Ekkor már tudtam, hogy működik, így még erősebben koncentráltam, előhalásztam azokat a különleges emlékeket, amiket erre a pillanatra tartogattam és hagytam, hogy elárasszák az elmém és remélhetőleg egyben az övét is. Néhány emlék nem volt tiszta – homályos emberi emlékek, gyenge szemeken és gyenge füleken keresztül érzékelve: az első alkalom, amikor megláttam az arcát…amit akkor éreztem, amikor a réten átölelt…a hangja a bizonytalan öntudatom sötétségén keresztül, amikor megmentett Jamestől…az arca, miközben a virágmennyezet alatt várt, hogy elvegyen feleségül…minden becses pillanat a szigetről…a hideg kezei megérintik a babánkat a bőrömön keresztül… És a tökéletesen visszahívott, éles emlékek: az arca, amikor kinyitottam a szemem az új életemre, a halhatatlanság végtelen hajnalára…az az első csók…az az első éjszaka… (Breaking Dawn 39. fejezet) ”

2009.07.08. 17:51 chilly

Oltalmazó butusom...     Alice a csata után Jasperre utalva...:) (L) - Eclipse

2009.07.01. 14:05 Sturm

Kitti: Eclipse, 5. fejezet

2009.07.01. 13:51 kitti

Nézd," magyaráztam. "Nem érdekel, hogy ki a vámpír és ki a vérfarkas. Ez lényegtelen. Te Jacob vagy, ő Edward és én meg Bella vagyok. És semmi más nem számít." A szemei kissé összeszűkültek. "De én egy vérfarkas vagyok," mondta vonakodva. "És ő egy vámpír," adta hozzá, nyilvánvaló undorral. "És én meg szűz vagyok!" kiabáltam felbőszülten-------------------------------------------------------------------------------------> Ez melyik részben van? mondja el valaki!:) kösziiiiiiiii

2009.06.30. 19:08 Lillus

Megtaláltam az igazi helyemet a világban, a helyet, ahova illettem, a helyet, ahol ragyogtam.   Breaking Dawn - 26. fejezet

2009.06.27. 16:05 Betti

- Itt vagyok melletted...                                                                                                                                        Mély lélegzetet vettem. Igaz. Edward itt van mellettem, és átölel. És amíg ez így van, bármilyen bajjal szembenézek. Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal - miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem. New Moon: Epilógus

2009.06.16. 20:33 kago

Elment. Remegő lábbal - miközben mindvégig tudtam,hogy semmi értelme - elindultam utána az erdőbe. Rövidesen már semmi nem jelezte,merre ment. Nem láttam lábnyomokat, a levelek már nem zizegtek, de azért én csak mentem előre, gondolkodás nélkül. Nem tehettem mást. Mennem kellett, tovább és még tovább. Ha megállok, ha már nem keresem többé, akkor mindennek vége. A szerelemnek, az életnek, az életem értelmének... mindennek. (L)

2009.06.16. 11:06 Battka

Meglazítottam renesmee karjait a nyakamon. „Emlékszel, hogy mit mondtam neked?” A szemében könnyek voltak és bólintott. „Szeretlek” – suttogta. Edward minket figyelt a szemei, széles topázok. Jacob is minket bámult a sötét szeme sarkából. „Én is szeretlek” – mondtam és megérintettem a medálját. „Az életemnél is jobban.” Megcsókoltam a homlokát. Jacob keserűen nyüszített. Én lábujjhegyre álltam és a fülébe suttogtam. „Várj amíg mindenki őrjöngeni kezd és akkor fuss vele. Amilyen gyorsan és amilyen messze csak tudsz. Amikor te már úgy érzed, hogy elég messze vagy, akkor pihenhetsz egy kicsit.” Edward és Jacob ugyanolyan rémülten nézett, még úgy is látszott, hogy Jacob épp farkas volt. Renesmee Edward felé nyúlt, és ő a karjaiba vette. Szorosan megölelték egymást. Breaking Dawn: 37. fejezet

2009.06.15. 10:36 Marion

Tudtam, hogy úgy három másodpercem lehet, míg egy sóhaj kíséretében eltol magától, és arról kezd beszélni, hogy ezzel éppen eléggé kockára tette az életemet erre a délutánra. Kihasználva az utolsó másodperceimet, közelebb húztam magam, úgy mozogva, hogy a testem kövesse az ő alakját. Nyelvem hegyével végigkövettem az alsó ajka vonalát; olyan tökéletesen sima volt, mintha csiszolták volna, és az íze…   Eltolta az arcomat az övétől, könnyen megtörve ezzel a szorításom –valószínűleg nem tűnt fel neki, hogy minden erőmet felhasználtam.   Mély torokhangon kuncogott egyet. A szeme ragyogott az izgalomtól, amit olyan mereven fegyelmezett önmagában.   - Ah, Bella –sóhajtotta.   - Mondanám, hogy sajnálom, de nem érzek így   "Nézd," magyaráztam. "Nem érdekel, hogy ki a vámpír és ki a vérfarkas. Ez lényegtelen. Te Jacob vagy, ő Edward és én meg Bella vagyok. És semmi más nem számít." A szemei kissé összeszűkültek. "De én egy vérfarkas vagyok," mondta vonakodva. "És ő egy vámpír," adta hozzá, nyilvánvaló undorral. "És én meg szűz vagyok!" kiabáltam felbőszülten

2009.06.04. 16:19 Anett

A halál békés......könnyű, az élet nehezebb!

2009.06.04. 14:24 Zsani

A gyilkos rám nézett Rosalie válla fölött, a pillantása sokkal tisztább volt, mint bármely újszülött teremtmény pillantása. Meleg barna szemek, tejcsokoládé színű – pontosan olyan, mint valaha Belláé. A remegésem abbamaradt; forróság öntött el, erősebb, mint valaha, de valahogy újfajta hőség – nem lángolás. Izzás volt. Minden kinyílt bennem, ahogy félig-vámpír, félig-ember gyermek apró porcelán arcára néztem. Minden szál, ami eddig az életemhez kötött, most azonnal szétszakadt, mintha elvágták volna egy köteg léggömb madzagját. Mintha minden, ami azzá tett, ami voltam – a szerelmem az emeleten fekvő halott lány iránt, a szeretetem apám iránt, a hűségem az új falkám iránt, a szeretetem a többi bátyám iránt, a gyűlöleten az ellenségeim iránt, az otthonom, a nevem, én magam – elvált volna tőlem- nyissz, nyissz , nyissz – és felszállt volna semmibe. De nem hagyott sodródni. Egy új szál kötött oda, ahol voltam. Nem egy, hanem egymillió. Nem szálak, hanem acél kötelek. Egymillió acél kötél, ami egy dologhoz kötött – az univerzum közepéhez. Most már értettem – hogy az univerzum egy pont körül forog. Soha nem láttam az univerzum szimmetriáját ezelőtt, de most világossá vált. A föld gravitációja nem kötött többé oda, ahol álltam. A kislány, a szőke vámpír karjaiban volt az, aki itt tartott. Renesmee.   Breaking Down 18.fejezet

[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]