[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
"Jacob egész egyszerűen sugárzóan derűs természet, és ezt a vidámságot úgy hordja magával, mint valami aurát. Megosztja mindazokkal, akik elég közel kerülnek hozzá. Mint a Nap, meleget sugároz minden vonzáskörébe került bolygóra. Nem szándékosan, hanem mert a természetéből fakad, egyszerűen ilyen. Nem csoda, ha alig vártam, hogy viszontlássam."
New Moon |
„Van fogalmad arról, mennyire fontos vagy nekem? Bármi fogalmad arról, mennyire szeretlek?”
Szorosan a kemény mellkasához szorított, az állát a fejemre támasztotta.
Ajkaimat jéghideg nyakához szorítottam.
„Én tudom, mennyire szertlek téged.” válaszoltam.
„Egy apró fácskát hasonlítasz egy teljes erdőhöz.”
- Eclipse |
"Edward csak egy ember, Bella. Ugyanúgy fog reagálni, mint minden más fiú." -Angela, Eclipse
"Nem érdekel,ki vámpír és ki vérfarka. Ha Angela boszorkánnyá változik, ő is beszálhat a buliba."-Bella
"Bella:Elrabolsz, nem?
Alice: Bocsi, lefizetett.
Bella: Mennyi?
Alice: A Porsche.Pontosan olyan, mint amilyet Olaszországban loptam."- Eclipse |
"Aludj Bellám. Álmodj boldog álmokat. Te vagy az egyetlen, aki valaha megérintette a szívemet. Örökre a tiéd lesz. Aludj egyetlen szerelmem." -Edward, Eclipse
"Szeretlek. Akarlak, Most rögtön." -Edward, Eclipse
"Igazán örülök, hogy Edward nem ölt meg. Minden sokkal szórakoztatóbb veled."-Emmett |
Alkonyat van megint. Újra vége van valaminek. Bármilyen tökéletes is egy nap, mindig véget ér.
"Hozd a bilincseket - a rabod vagyok." (Edward) |
(Feltétel nélkül, és visszafordíthatatlanul. Am film idézet.) |
Három dologban teljesen biztos voltam.Az első,hogy Edward vámpír.A második,hogy egy része-melyen nem tudom,menyire tud uralkodni-a véremre szomjazik.Az utólsó,hogy én FELTÉTEÉ NÉLKÜL ÉS GYÓGYÍTHATATLANUL BELESZERETTEM.
És at oroszlán beleszeret a bárányba... |
"Mielőtt megismertelek, Bella, az életem olyan volt, mint egy holdtalan éjszaka. Nagyon sötét, de azért akadtak csillagok, az értelem apró fénypontjai... Aztán egyszer csak te átszáguldottál az egemen, mint valami meteor, s hirtelen minden lángba borult, minden csupa szépség és ragyogás lett. Amikor elváltunk, amikor a meteor lehullt a láthatár mögé, minden elsötétült. Csakhogy a szememet már elvakította a fény: nem láttam többé a csillagokat. És így már nem volt értelme semminek."
Szerettem volna hinni neki. De hát ez, amiről beszél, ez az én életem volt őnélküle, nem pedig fordítva!
(New Moon, 23.fejezet, Az igazság) |
Szükséged van egy szívre? Csak tessék. Vidd az enyémet. Vigyél el mindent amim van...
[Jacob, Breaking Dawn]
ez még nem volt és nagyon szeretem:) |
Mögöttem, az oldalakon, hallottam a hatalmas szívek dobogását, közelebbről mint előtte. Megkockáztattam egy pillantást a szemem jobb és bal sarkából, hogy lássam mi állította meg a Volturit a haladásban.
A farkasok csatlakoztak hozzánk.
(Bella, Breaking Dawn 36. fejezet)
Jane és égető ajándéka Edwardot a földre kényszerítette volna, miközben vonaglik a fájdalomtól. Alec megvakíthatta és megsüketíthette volna mielőtt egy lépést is tesz Aro irányába. Senki sem tudta, hogy elég erős vagyok hozzá, hogy megállítsam őket, senki, még Edward sem.
(Bella, Breaking Dawn 36. fejezet)
“Bella,” hívott Edward. “Hozd Renesmeét… és néhány barátot.”
...
“Jacob? Emmett?” kérdeztem csendesen. Emmett, mert égett a vágytól.
Jacob, mert nem bírná ki, ha itt hagynánk.
Mindketten bólintottak. Emmett vigyorgott.
(Breaking Dawn 36. fejezet)
„Szemtanúnak jöttem. Maradok harcolni is...”
(Garrett Aronak, Breaking Dawn 37. fejezet)
„Chelsea megpróbálja felbontani a kapcsolatainkat”, suttogta Edward. „De nem találja őket. Nem érez bennünket…” – rám nézett. „Te csinálod?”
Elkeseredetten rá mosolyogtam. „Mindenkit védek.”
(Breaking Dawn 38. fejezet)
Janet néztem, aki dühös hitetlenséggel bámulta a csoportunkat.
...
Így egy hatalmas vigyor terült szét az arcomon, Janenek címeztem. Szeme összeszűkült, és éreztem egy további nyomást, ez alkalommal közvetlen engem támadott. A számat szélesebbre húztam és kivillantottam a fogaim. Jane pedig egy hangos elkeseredett vicsorítást hallatott.
(Bella, Breaking Dawn 38. fejezet)
Aro összeszűkítette a szemeit. „Ő teljesen egyedi. Csak találgathatjuk a jövőjét.”
„Nem teljesen egyedi.” – ellenkezett Edward. „ritka, ez biztos, de nem egyedi.”
...
„Miért nem csatlakozol hozzánk Alice?” – mondta Edward hangosan.
„Alice” – suttogta Esme döbbenten.
Alice! Alice, Alice, Alice!
„Alice!” „Alice!” – hallottam a morajokat mindenhonnan.
„Alice” – szólt Aro is.
(Breaking Dawn 38. fejezet)
„Várj,”tétováztam és eltoltam.
Zavarodottan nézett rám. Általánosságban én nem toltam el magamtól. Na jó, ez több volt, mint általánosság. Ez volt az első.
(Bella, Breaking Dawn 39. fejezet)
„Az ünneplés éjszakája,”suttogta, és az állam alá tette a kezét, hogy az ajkaimat az övéhez emelje.
„Várj,”tétováztam és eltoltam.
Zavarodottan nézett rám. Általánosságban én nem toltam el magamtól. Na jó, ez több volt, mint általánosság. Ez volt az első.
„Ki akarok próbálni valamit,”informáltam, kissé mosolyogtam a meghökkent arckifejezésén. A kezeimet az arca két oldalára tettem, és becsukott szemmel koncentráltam.
...
„Bella!”suttogta döbbenten Edward.
Ekkor már tudtam, hogy működik, így még erősebben koncentráltam, előhalásztam azokat a különleges emlékeket, amiket erre a pillanatra tartogattam és hagytam, hogy elárasszák az elmém és remélhetőleg egyben az övét is.
Néhány emlék nem volt tiszta – homályos emberi emlékek, gyenge szemeken és gyenge füleken keresztül érzékelve: az első alkalom, amikor megláttam az arcát…amit akkor éreztem, amikor a réten átölelt…a hangja a bizonytalan öntudatom sötétségén keresztül, amikor megmentett Jamestől…az arca, miközben a virágmennyezet alatt várt, hogy elvegyen feleségül…minden becses pillanat a szigetről…a hideg kezei megérintik a babánkat a bőrömön keresztül…
És a tökéletesen visszahívott, éles emlékek: az arca, amikor kinyitottam a szemem az új életemre, a halhatatlanság végtelen hajnalára…az az első csók…az az első éjszaka…
(Breaking Dawn 39. fejezet)
|
-Van egy-két hiba a történetben. Például hiányzik a törött ablak.
-Nem igazán - mondta Edward. - Alice nagy élvezettel gyártott bizonyítékot. Mindenre gondolt, és nagyon meggyőzően tette, úgyhogy ha gondolod, akár be is perelheted a szállodát. Nem kell aggódnod semmi miatt! - Lágyan megcirógatta az arcomat. - Most csak az a dolgod, hogy meggyógyulj!
/Twilight 466.o./
--------------------------------------------------------------------------------------
"Bella?" szólt Rosalie lágyan.
A szemeim rémülten kinyíltak. Ez volt az első alkalom, hogy közvetlenül hozzám beszélt.
"Igen, Rosalie?" kérdeztem bizonytalanul.
"Annyira sajnálom, Bella. Olyan rosszul érzem magam az egész dolog miatt, és olyan hálás vagyok, hogy elég bátor voltál, és megmentetted a bátyámat azok után, amit tettem. Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz."
-----------------------------------------------------------------------------------------
"Oké rendben. Edward ajánlott egy alternatív megoldást hogy megfontoljátok," mondtam hűvösen. "Szavazzunk." Most Edwardra szegeztem a tekintetem, jobb lett volna, ha megtartja a véleményét magának. "Akarod, hogy csatlakozzak a családodhoz?"
A szemei megkeményedtek és olyan sötétek voltak, mint a szurok. "Így nem. Csak ha ember maradsz."
Bólintottam és hivatalos arckifejezéssel tovább haladtam.
"Alice?"
"Igen."
"Jasper?"
"Igen," mondta komolyan. Kicsit meglepődtem—nem számítottam a szavazatára—de elnyomtam a meglepetttséget és folytattam.
"Rosalie?"
Habozott és megharapta az ajkát. "Nem."
Az arcom nem változott, csak könnyedén elfordultam, hogy folytassam, de ő felemelte mindkét kezét.
"Hadd magyarázzam meg," kérte. "Nem úgy értem, hogy bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a nővérem legyél. Csak arról van szó… hogy ez nem az az élet, amit választanék magamnak. Bárcsak lett volna valaki, aki nemmel szavaz, amikor az én életem volt a tét."
Lassan bólintottam aztán Emmetthez fordultam.
"Még szép hogy igen!" vigyorgott "Majd csak találunk más módot, hogy megverekedjünk azzal a Demetrivel."
Még mindig grimaszoltam, amikor Esmére néztem.
"Igen, persze, Bella. Már így is családtag vagy."
"Köszönöm, Esme," motyogtam és Carlisle-hoz fordultam.
Hirtelen ideges lettem és azt kívántam bárcsak őt kérdeztem volna meg elsőnek. Biztos voltam benne hogy az ő szavazata számít a legtöbbet.
Carlisle nem nézett rám.
"Edward," mondta.
"Nem," morogta Edward. Kinyitotta majd bezárta a száját és a fogain átszűrte a szót.
"Ez az egyetlen mód," erősködött Carlisle "Azt mondtad, hogy nem élhetsz nélküle és ez nem hagy nekem más választási lehetőséget.
Edward elengedte a kezem és felállt az asztaltól. Kiviharzott a szobából miközben magában morgott.
"Azt hiszem, tudod a válaszom." Carlisle felsóhajtott.
Még mindig Edward után bámultam. "Köszi," motyogtam.
------------------------------------------------------------------------------------------
Elgondolkodott egy percre. "Rendben, felejtsük el a határokat. Ha azt akarod, hogy én csináljam—akkor el kell fogadnod egy feltételt."
"Feltétel?" a hangom egyenletes volt. "Milyen feltétel?"
Megfontoltan nézett —miközben lassan kimondta. "Előbb hozzám kell jönnöd."
Várakozón bámultam rá … "Oké. Hol itt a csapda?"
Felsóhajtott. "Bella, porrá zúzod az önbizalmamat. Épp megkértelek, és te meg azt hiszed, hogy ez egy vicc."
-------------------------------------------------------------------------------------------
És a kedvenc:
"Azthiszem, az agyam már sohasem fog rendesen működni. Legalább csinos vagyok." (Bella) |
"Ezen a reggelen egy cetli volt a párnámon. Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd, hogy hiányolni kezdj. Vigyázz a szívemre - ott hagytam veled."/Eclipse-4)
|
"És akkor az oroszlán beleszeretett a bárányba....- suttogta, és én lehajtottam a fejem, nehogy meglássa, milyen boldog izgalmat keltett bennem ez a szó."
"Olyan hamar visszajövök, hogy nem lesz időd, hogy hiányolni kezdj. Vigyázz a szívmere - ott hagytam veled." (Edward) Eclipse 4. fejezet
|
Minek nézek ki? A varázslónak az ”zból? Szükséged van egy agyra? Szükséged van egy szívre? Rajta. Vedd el az enyémet. Vedd el mindenemet, ami van” |
(Twilight 13.fejezet)
ma 19:24 Andy „- Azon gondolkodtam,amíg futottam... - Elhallgatott.
- Remélem, azon, hogyan kerüljük el a fákat!
- Buta Bella! - kuncogott. - A futás a második természetem,nem kell gondolkodnom rajta!
- Felvágós!
:D” |
- Azon gondolkodtam,amíg futottam... - Elhallgatott.
- Remélem, azon, hogyan kerüljük el a fákat!
- Buta Bella! - kuncogott. - A futás a második természetem,nem kell gondolkodnom rajta!
- Felvágós!
:D |
Ő volt mindenhol.Az átfúródó napfény vörösre festette csukott szemhéjamat,ez illet a forrósághoz,ami elöntött.Mindenhol forróság volt.Semmit nem hallottam vagy éreztem,ami nem Jacob volt.
Eclipse 23.fejezet-a csók után ez a legjobb rész az egész Jacob-Bella történetben |
- Szeretlek téged. - mondtam neki. - Mindennél jobban.
- Én is szeretlek téged, mami. - válaszolta és megérintette a medált a nyakában, amiben egy apró fotó volt rólam és Edwardról. - Mi mindig együtt leszünk. - A szívünkben mindig együtt leszünk. - javítottam ki őt amíg levegőt vettem és nyugodtan suttogtam. - De majd eljön az az idő, amikor el kell hagynod engem. A szemei kitágultak és az arcomhoz érintette a kezét. A csöndes "Nem" akkor is hangosabb lett volna, ha kiáltja. (Breaking D., Bella és Nessi)
- Mindig van remény. - morajlottam vissza. És tudtam, hogy így van, mondtam magamnak. - Én csak a saját sorsom tudom. Edward megfogta a kezem. Tudta, hogy mit jelent. Amikor azt mondtam, hogy sorsom, nem volt kérdés, hogy mindkettőnkre vonatkozik. Mi éppen csak így voltunk teljesek, együtt. Esme mélyet lélegzett mögöttem. Ahogy elment mellettünk megérintette az arcunk, és Carlisle mellé állt, megfogta a kezét. Hirtelen mindenki morajlotta, hogy szeretlek és ég veled. ( B.D. 37. fejezet) |
Egy halott , dermedt szív újra el tud kezdeni dobogni? Úgy éreztem, az enyém erre is képes. - Maradj itt. - sóhajtott. - ne menj el. Kérlek....ne menj el. - Rólam álmodott, és nem rémálm volt. Azt akarta, hogy vele maradjak, ott, az álmában. Igyekeztem szavakat találni, hogy megnevezhessem az érzéseket, amik elárasztottak, de sehogy sem tudtam leírni őket. Egy hosszú pillanatig csak fuldokoltam bennük. Amikor végül felszínre emelkedtem, már nem voltam ugyanaz, mint előtte. Az életem egy végtelen, változatlan éjszaka volt. Szükségszerűen egy örökös éjszakának kellett lennie. De akkor hogy lehet, hogy most felkelt a nap, az éjszaka közepén? (Midnight sun, 5. fejezet)
|
Renee: (bocsi, hogy mégegyszer, de az előzőnél nem az én nevemet írja ki hanem, vmi Vio-t, de ez én küldtem be:))
"A rét, amelynek látványa annyira lenyűgözött az első pillanatban, jelentéktelenné halványult Edward szépsége mellett.
Még most is attól féltem, hogy a következő pillanatban eltűnik, mint egy látomás, mert túl szép ahhoz, hogy igaz legyen... Tétován kinyújtottam a ujjam, és megcirógattam csillámló kézfejét. Újra elálmélkodtam bőrének tökéletes, selymes simaságán és márványos hűvösségén. Amikor újra felnéztem, a szeme nyitva volt, engem figyelt. Ma karamella színe volt a szemének, világosabb és melegebb, mint vadászat után mindig. Tökéletes ajka futó mosolyra húzódott."
"Közelebb araszoltam hozzá, most már az egész kezemet feléje nyújtottam, és az ujjam hegyével körülrajzoltam a felsőkarját. Megremegtem, és tudtam, hogy ezt ő is észrevette."
Twilight 13.fejezet-Vallomások
|
[66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Friss hozzászólások