-Van egy-két hiba a történetben. Például hiányzik a törött ablak.
-Nem igazán - mondta Edward. - Alice nagy élvezettel gyártott bizonyítékot. Mindenre gondolt, és nagyon meggyőzően tette, úgyhogy ha gondolod, akár be is perelheted a szállodát. Nem kell aggódnod semmi miatt! - Lágyan megcirógatta az arcomat. - Most csak az a dolgod, hogy meggyógyulj!
/Twilight 466.o./
--------------------------------------------------------------------------------------
"Bella?" szólt Rosalie lágyan.
A szemeim rémülten kinyíltak. Ez volt az első alkalom, hogy közvetlenül hozzám beszélt.
"Igen, Rosalie?" kérdeztem bizonytalanul.
"Annyira sajnálom, Bella. Olyan rosszul érzem magam az egész dolog miatt, és olyan hálás vagyok, hogy elég bátor voltál, és megmentetted a bátyámat azok után, amit tettem. Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz."
-----------------------------------------------------------------------------------------
"Oké rendben. Edward ajánlott egy alternatív megoldást hogy megfontoljátok," mondtam hűvösen. "Szavazzunk." Most Edwardra szegeztem a tekintetem, jobb lett volna, ha megtartja a véleményét magának. "Akarod, hogy csatlakozzak a családodhoz?"
A szemei megkeményedtek és olyan sötétek voltak, mint a szurok. "Így nem. Csak ha ember maradsz."
Bólintottam és hivatalos arckifejezéssel tovább haladtam.
"Alice?"
"Igen."
"Jasper?"
"Igen," mondta komolyan. Kicsit meglepődtem—nem számítottam a szavazatára—de elnyomtam a meglepetttséget és folytattam.
"Rosalie?"
Habozott és megharapta az ajkát. "Nem."
Az arcom nem változott, csak könnyedén elfordultam, hogy folytassam, de ő felemelte mindkét kezét.
"Hadd magyarázzam meg," kérte. "Nem úgy értem, hogy bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a nővérem legyél. Csak arról van szó… hogy ez nem az az élet, amit választanék magamnak. Bárcsak lett volna valaki, aki nemmel szavaz, amikor az én életem volt a tét."
Lassan bólintottam aztán Emmetthez fordultam.
"Még szép hogy igen!" vigyorgott "Majd csak találunk más módot, hogy megverekedjünk azzal a Demetrivel."
Még mindig grimaszoltam, amikor Esmére néztem.
"Igen, persze, Bella. Már így is családtag vagy."
"Köszönöm, Esme," motyogtam és Carlisle-hoz fordultam.
Hirtelen ideges lettem és azt kívántam bárcsak őt kérdeztem volna meg elsőnek. Biztos voltam benne hogy az ő szavazata számít a legtöbbet.
Carlisle nem nézett rám.
"Edward," mondta.
"Nem," morogta Edward. Kinyitotta majd bezárta a száját és a fogain átszűrte a szót.
"Ez az egyetlen mód," erősködött Carlisle "Azt mondtad, hogy nem élhetsz nélküle és ez nem hagy nekem más választási lehetőséget.
Edward elengedte a kezem és felállt az asztaltól. Kiviharzott a szobából miközben magában morgott.
"Azt hiszem, tudod a válaszom." Carlisle felsóhajtott.
Még mindig Edward után bámultam. "Köszi," motyogtam.
------------------------------------------------------------------------------------------
Elgondolkodott egy percre. "Rendben, felejtsük el a határokat. Ha azt akarod, hogy én csináljam—akkor el kell fogadnod egy feltételt."
"Feltétel?" a hangom egyenletes volt. "Milyen feltétel?"
Megfontoltan nézett —miközben lassan kimondta. "Előbb hozzám kell jönnöd."
Várakozón bámultam rá … "Oké. Hol itt a csapda?"
Felsóhajtott. "Bella, porrá zúzod az önbizalmamat. Épp megkértelek, és te meg azt hiszed, hogy ez egy vicc."
-------------------------------------------------------------------------------------------
És a kedvenc:
"Azthiszem, az agyam már sohasem fog rendesen működni. Legalább csinos vagyok." (Bella) |