2009.12.04. 18:32, Leia
New Moon-Újhold filmkritika
Mindig nagy elvárások övezik a könyvadaptációkat, így nem csoda, hogy az Alkonyat Saga második részének november 20-i bemutatóját, az Újhold hazai – és külföldi premierjét is –óriási felhajtás és várakozás lengte körül.
Rajongó lévén a filmet már kétszer is láttam – a 19.-ei esti Gálavetítésen, és a 20.-ai hajnali premieren-, így megpróbáltam legalább másodszorra kicsit „távolabbról” nézni, nem csak élvezni.
Az Újholdat nem Cathrine Hardwicke rendezte, aki az első filmet, hanem Chris Weitz, ami a film történetét figyelembe véve nagy kockázat volt: ugyanis a New Moon ízig-vérig szenvedős szerelmi történet, s kétkedve figyelték világszerte, hogy a férfi rendező, vajon hogyan birkózott meg a helyzettel.
Nos, szerintem jól! A több, mint 600 oldalas könyv filmrevitele jól sikerült, igyekeztek hűek maradni hozzá, s ez többnyire sikerült is. Nekem egyedül a film alapértelmezését esik nehezemre elfogadni. Az Alkonyat a szerelem megtalálásról és elfogadásáról szólt, a vámpír fiúba beleszerető halandó lány (Bella) története, az újhold pedig arról, hogy mi történik akkor, ha ezt a szerelmet elveszítjük, ha a nagy Ő (Edward) elhagy minket. Hogyan éljük túl a napokat, heteket, hónapokat, s váljunk ismét boldoggá, ha már egésszé nem is, s hogy ezen az időszakon a megtalált legjobb barát (Jacob) segít át minket. A film viszont sajnos erősen egy szerelmi háromszögre utalt, ami egyszerűen nem így van, az egy másik könyv! Persze, ez csak azt zavarta, aki már olvasta az Alkonyat könyvsorozatot.
A filmet, a könyvhöz képest plusz jelenetek csak emelték, főként vizuálisan. A vámpírok mellett itt hangsúlyos szerepet kaptak a medve méretű vámpírvadász vérfarkasok – melyek többnyire 5 félmeztelen férfiból alakulták át, ezzel rávéve a barátnőjüket elkísérő fiúkat a konditerembe járásra. A vámpírok gyorsaságát is nagyszerűen ábrázolták, mind a vámpír-vámpír harcnál,- ahol tört a márvány és a vámpír koponya is-, mind a vámpír-vérfarkas üldözésnél.
Az 50 millió dolláros költségvetésből valószínűleg már nem telt jobb vizuális csapatra, számomra a farkasok ábrázolása, és néhány trükkmegoldás sokkal jobb is lehetett volna. Furcsa, hogy némely számítógép megoldás mennyire jól sikerült –vámpírok csillogása, a sebesség, Edward szellemalakja, de például a szikláról való leugrás mennyire rosszul.
A filmben rengeteg zenét hallhattunk, melyek az átvezető jeleneteknél zseniálisan működtek, ezzel is próbálván –sikeresen – az üresjáratot kevésbé azzá tenni. Az érzelmesebb jelenetek alatt halható komolyzenei aláfestés ráadásul emelte a film színvonalát, az új zeneszerző ötvözte saját stílusát az előző filmben hallottakkal.
Színészileg először vegyes érzelmeim voltak az Újholddal kapcsolatban, ám másodszorra sokkal inkább el tudtam vonatkoztatni az engem zavaró tényezőktől. A férfi főszereplő –Edward (akit Robert Pattinson játszik) - sajnos – a történet miatt- nincsen túl sokat jelen, így az elején és végén megcsillogtatott tehetségén kívül, csak pár „merev előrenézést” kapunk tőle.
A női főszereplő fejlődött az első részhez képest: most már nem nyalta minden 10. percben a száját, és rázta dadogva a fejét, ami kifejezetten jó hatással volt filmre, igaz a szájtátás kiráynőjévé koronázhatjuk. Mondjuk mikor „élete szerelme elhagyta”, legalább egy könnycseppet vártunk volna… .
Az Edward helyére lépő legjobb barátot alakító Taylor Lautner a szerep kedvéért felszedett 15 kiló izmot –ami minden mozilátogatóra valamilyen szempontból nagy hatást tett, s nem csak azért dicsérhetem, mert szerencsénkre nagyrészt félmeztelenül rohangálva mutogatja magát, hanem mert 17 évesen meglepően jó alakítást nyújtott, próbált minden lehetőséget kihozni a karakteréből, s ez többnyire sikerült is neki!
Bár ebben a filmben sok volt a mellékszereplő, a beszólásaik, vagy ábrázolásuk néha a főszereplőt is elhomályosította, de hogy ez a forgatókönyvírónak vagy a színésznek, esetleg mindkettőnek köszönhető, az már egy másik kérdés.
Összességében azt mondanám, hogy egy nagyon jó filmet kaptunk a stábtól. Aki látta, és szerette az Alkonyatot, annak az Újholdra is be kell ülnie! Több barátom is azt mondja: jó volt, de még meg kell néznie, hogy jobban elmerüljön benne, s igen, talán ez a kulcsa a dolognak. A végéből adódóan az viszont már 100%, hogy a fél világ, már a 3. film bemutatóját várja!
Nagyon jó kis kritikát irtál Leia...egyetértek veled szerintem már mindenki a 3-dik filmet várja már..