Robert, a te karakterednek, Edwardnak és Bellának szép nagyívű fejlődése van az Újholdban. Le tudnád írni, hogy te mit látsz az ő közös folyamatukban?

Hát, megpróbálom a lehető legjobban összegezni… Ez igazán… Bellának és nekem ez az első igazi robbanás az együttlétünkkel és az egymás iránti szerelmünk felfedezésével kapcsolatban, és átjutni azokon az egyfajta elfogadási tényezőkön, hogy tudja, ő egy vámpír, ő pedig egy ember. Erre ők csak azt mondták, oké, aztán kezdetét veszi az Újhold. Szóval ez igazán górcső alá veszi a kapcsolatukat, különösképpen annak kezdeti szakaszát. Próbálnak zöldágra vergődni a mindennapokkal, tudja, az elköteleződési szemponttal, mely szerint hogyan oldják meg ezt a kapcsolatot, ami szerelem esetén mindig is nehezebbnek bizonyul, főleg amikor Edward látja azt, hogy Bella kedveli a családját is. Edward egyszerűen csak próbál természetesen élni Bellával karöltve, nem gondolva a mindenkori veszélyekre, aztán mindez túl nehéz lesz Edwardnak ahhoz, hogy elbírjon vele, gondolom. Bella nem veszi ezt számításba, de Edward kézben tudja tartani mindezt.

Filmbéli amerikai akcentusod egy kicsit rizikós. Párbeszéd-tanácsadóval dolgoztál?

Nem, nem dolgoztam, de ahogy ön is, az emberek panaszkodnak nekem emiatt, hogy például: „az akcentusod egy kicsit bizonytalan”…

De amint tudod is, a tényeket érintve ez még csak nem is egy igazi amerikai, hanem egy vámpír-akcentus.

Nehéz ez, olyan egy szakaszból származik, mármint ez egy fura hangzás, gondolom, ez mindössze az a hang, ami előjön a forgatókönyv olvasása közben.

Mi késztetett arra, hogy kitaláld ezt a hangzást?

Ahogy emlékszem, a könyvben egy csomó említés volt arra vonatkozóan, hogy Edward hangja milyen kellemes meg ilyesmi, és az ezzel kapcsolatosan a könyvben használt melléknevek mindegyike annyira lehetetlennek tűnt a megvalósíthatóság terén, mint tudja, vannak ilyen megközelítések, amelyek még mindig csak nem is hasonlítanak ahhoz, amikor egy színész ilyen hangon játszik. Ez a nehéz dolog. Szóval nem tudom, gondolom… Nem költöttem erre pénzt, ez csak úgy jött.

Elég sok a fizikális jelenet ebben a filmben, különösképp a harcjelenet esetében, amikor Olaszországban vagy. Hogyan készültél fel azokra a jelenetekre?

Chrisre [Weitz – rendező] hagyatkoztam ennek az egynek az apropójából, ő ugyanis elég sok szabadságot adott ezzel kapcsolatosan, mindössze azt szerette volna, hogy egy olyan kinézete legyen a dolognak, ami elegáns és már-már egyensúlyi is egyben. Az általánosításokat, mozdulatokat illetően csináltunk pár dolgot, de ez sok tekintetben olyan volt, mint a házas jelenetnél, és amikor Daniel-el [Cudmore – Felix] harcoltam, aki 7 láb magas, és elég masszívnak nézett ki, és csak ezt játssza le velem [Rob elmutat egy földhöz vágás-mozdulatot], az egy nagyon szigorú jelenet. Szóval ez nagyon könnyű volt, Daniel rettentően jó harcosnak bizonyult.

Nyilvánvalóan ő vezetett a küzdelemben.

Nyilvánvalóan ő vezette a táncot… Én csak olyan voltam, mint aki meggyőződött arról, hogy na most elkalapálnak, az emberek meg…

Említették azokat a részeket, amikor megjelensz Bellának, avagy inkább Edward jelenik meg Bellának. Te azt is mondtad, hogy ez nem igazán arról szól, hogy Edward Bellához szól, hanem arról, hogy Bellát megrohanják a saját emlékei. Máshogy alakítottad azokat a jelenéseket, mint a szokásos Edwardot?

Igen, úgy értem, ez nehéz volt, mert rengeteg különböző vélemény volt azzal kapcsolatosan, hogy miként kellett volna megjeleníteni ezt, ami más volt a könyvben és mindezt úgy láttatni, hogy valóság a számukra, rendkívül kemény volt. Itt nem játszod meg magad, nem egy szerepet alakítasz, hanem próbáltam azon a napon mindent olyan halványan megcsinálni, ahogyan csak tudtam. És aztán miután először megnéztem ezt, túlságosan üres lett, és meg tudtuk változtatni, és megkíséreltük sokkal, gondolom, a környezethez illőbbé alakítani, én azt szerettem volna, ha ez mind kimarad, hogy csak Bella legyen látható, de az emberek aggódtak, hogy nem lesz elég Edward a filmben, ezért egyfajta kompromisszumot kellett kötni a dolgokat illetően.

Az egész Alkonyat-sorozat, de főleg a te karaktered, Edward, tűnik ezen nemrégiben kezdetét vett egész vámpír-hisztéria kiindulópontjának. Te hogyan állsz ehhez?

Én azt hiszem, hogy ez csak így jött, mármint sok vámpíros film jött ki ugyanabban az időben. Úgy értem, amikor kijött a Penge, az is nagy szám volt, és eléggé népszerű, de most szimplán csak őrületes, ami megy. Minden ilyen témájú film, mint például a,   nem is tudom mi, mihez vagyok hű, mármint megmaradok én annál a pénznél, amit fial az Alkonyat, és talán ezért is van annyi klónja. De egyébként nincs ötletem, fogalmam sincs, de számtalan szokatlan dolog történik, mármint eddig azt sem tudtam, hogy van ez a szubkultúra, ami keblére öleli a vámpíros dolgokat, mindegy, hogy mi az, csak mennek és megnézik.

Az a szép az Alkonyatban és főleg a Cullen-családban, hogy nincs az a sok megszokott természetfeletti vámpíros dolog, mint tudod, például hogy nincsenek vámpírtanyák, nem harapdálnak nyakakat, agyarak sincsenek, és nem is szaladgálnak az emberek feketében. Gondolod, hogy ez segít a népszerűség terén?

Igen, nyilvánvalóan ez nem egy horrorfilm, amiben vér és zsigerek heverésznek mindenfelé, és igen, azt is gondolom, hogy a rejtett tartalom is valami olyasmi, ami kiemelkedő, főleg romantikus film esetében. Van egy olyan tudat alatti üzeneted, mely szerint ők mindössze tettetik magukat annak érdekében, hogy valójában embereket találhassanak, aztán meg csupa démonok a másik oldalon, állandóan visszafogják a valódi természetüket, de úgy gondolom, mindig vannak ezzel kapcsolatos izgalmas dolgok.

Főleg azon jelenetek esetében, ahol együtt van az egész család, és fel is sorakoznak, de veszélyesek is azért a felszín alatt. Ti, srácok, mint a forgatás egyfajta famíliája, megvitattátok mindezt mielőtt felvettétek azokat a jeleneteket?

Igen, volt egy olyan jelenet, amit nem is tudom, hogy felhasználtak-e végül, egy nagy felvétel arról, ahogy Bella megvágja az ujját az elején. Nem tudom, Chris mit is mondott, vagy próbált tenni, de izgatott volt vagy valami ilyesmi, hogy megmutasson valamit, aztán végül Bella megvágja magát, majd volt egy közeli felvétel, hogy mindenki teljesen egyszerre azonnal feléje fordult, ami egy egyszerű dolognak indult, de ez lett a legijesztőbb dolog, a furcsa nézőpont miatt. Ez mindez Bella szemszögéből volt, és csak azt mondtad, azta, mennyi, vagy 6-7 ember, akik megfordulnak, és hirtelen teljesen érzelemmentesen bámulnak rád, valaki olyanra, akiről, tudja, Bella azt hitte, hogy szereti és tiszteli a család, közülük valónak tartják, hirtelen szembesülnie kell az egész dologgal, ami nemcsak szomorú, hanem bizonytalan is.

Már két éve forgatjátok együtt ezeket a filmeket. Könnyű fejest ugranotok a harmadik epizód karaktereinek bőrébe, hogy ennyire jól ismeritek egymást?

Nyilvánvalóan az, ugyanakkor ott az az aggasztó dolog a második és a harmadik film között, hogy amíg az első kettő esetében sok felkészülési időm volt, amitől könnyebben és sokkal jobban mentek a dolgok. És most viszont egyenesen New Yorkból, a Remember Me forgatásáról érkeztem a forgatásra, és kábé két napom volt előtte. De egyébként igen, kellemessé teszi, néha jól esővé, néha meg harcolnod kell azért, hogy meglephesd a többi színészt, mert tudod, félsz, hogy látják, mit gondolsz, ami egyenlő lenne a halállal, amondó vagyok.