A nő a küszöbön
 

A Twilight Kristen Stewart-ja felnőtt, megházasodott és gyereket szült - mint millióan láthatjuk.

Mindenki úgy ismer, mint Bella, Twilight sorozat hősnője (az utolsó előtti rész premiere: november 18). Amit a közönség talán nem tud, hogy gyerekkorod óta játszol. Hogyan kezdted?

Furcsa, én lettem volna az utolsó ember az iskolában, aki játszott volna egy darabban, de erőltettek, hogy énekeljek egy dalt az egyik iskolai dologban. Énekeltem egy dreidl dalt, ami elég vicces volt. Soha nem ünnepeltem a Hannukát, ez nem volt benne a neveltetésemben, de mindenkinek választania kellett egy dalt vagy valahogyan részt kellett venni a kórusban. Ez nem egy normál dreidl dal volt; nem igazán emlékszem a szövegre, de ez egy komolyabb hangvételű dal volt. A hangszer óriási volt, igazán hagyományos. És így találkoztam az ügynökömmel, aki a közönség soraiban ült. Nyolc éves voltam, 9 amikor megcsináltam az első filmem a Birtokviszonyt.

Csináltál bármilyen reklámot vagy azonnal a filmekkel kezdtél?

Két reklámot csináltam, egyet a Porsche-nak, de én határozottan nem az a típus voltam, aki szerepelne egy reklámban vagy bármilyen sorozatban. Nem voltam az a faja gyerek, aki az ilyen gyerekeknek szóló dolgokban szerepelne. Nem vagyok olyan cuki.

1999-ben David Fincher kiválasztott téged, hogy Jodie Foster lányát alakítsd a Pánikszobában. Ő szereti többször is felvenni az egyes jeleneteket. Bonyolult volt ez gyerekként?

Nem voltam tisztában azzal, hogy nyolcvanszor felvenni egy jelenetet nem normális. De vicces: a legbüszkébb forgatási pillanatom a Pánikszoba forgatásakor volt. A karakteremnek pánikrohama volt, én pedig 10 évesen képes voltam elérni, hogy a szemem véresnek tűnjön a felvétel miatt, király. Vicces volt.

Fiús lány voltál, ami nem volt megszokott.

Fiútestvéreim vannak és az úgynevezett fiús tulajdonság igazából az, ami miatt halálosan öntudatos voltam fiatal koromban. Mindig mondanom kellett ”Nem, én lány vagyok”. Igazából még mindig zavar, ha erről beszélek.

De éppen ez különböztetett meg a többi fiatal színésznőtől. Ez érdekesebbé tett téged.

Nem igazán tudom, mit mondjak erre. Csak azt tudtam, hogy dolgozni akarok. És sikerült. Dolgoztam, amikor olvastam a Twilight forgatókönyvét. A  forgatókönyvet előbb olvastam, mint a könyvet. Igazából a próba felvételt is a könyv olvasása előtt csináltam, ami egy kis őrültség volt. A négy könyvet a három év folyamata alatt olvastam el, kezdetben nem gondoltam, hogy a Twilight ekkora üzlet lesz.

 Volt különös érdeklődésed a vámpírok iránt? Minden fiatal lány szereti a vámpírokat.

Kibaszottul szeretem a vámpírok (nevet). 17 voltam, amikor olvastam az Alkonyatot és ez az idő tökéletes volt nekem. A forgatókönyv olyan fiatalokról szól, akik azt gondolják, hogy képesek kezelni a dolgokat, amit amúgy nem. De elmennek bármeddig, hogy megcsinálják. Mert miért ne? Csak kínozzák magukat. Azonosulni tudok velük. A vámpírok kicsit veszélyesek és mi lányok szeretjük tesztelni magukat.

A Breaking Dawn- ban  Bella és Edward, szeretett vámpírja megházasodik. Milyen volt a ceremónia?

Csodálatos. Ez volt az első esküvőm. Őrületes volt és páratlan. Az esküvői ruha egy hatalmas üzlet. Felpróbáltam egy variációját a ruhának, aztán egy kis szabás és megint, egy kis módosítás, szabás, változtatás, aztán kész. Ez az a tipikus „kibaszottul-nagy-dolog” ruha volt. Hatalmas dolog.

Mennyire volt valóságos az esküvő?

Hatalmas volt. Az utolsó Alkonyat könyv is tömve van ezekkel a „kibaszottul-nagy-dolog” témákkal, amikre az emberek nagyon régóta várnak. Nekem nevetségesen drámai volt: megházasodtam, gyereket szültem, a baba hihetetlenül gyorsan növekszik, amiért mind nagyon aggódunk, és végleg elköszönök apámtól. Az egész hatalmas, soha nem menne nekem. Kezdem elveszteni ezt a karaktert.

Végül valamilyen módon elbúcsúztál Bellától? Hosszú ideig éltél vele.

Régóta vártam ezt a búcsú pillanatot. Úgy voltam „Istenem, hogyan érzek majd utána?” Az esküvő volt az utolsó jelenet, amit felvettünk. Minden egyes karakter ott volt a forgatáson. És a nap végén úgy éreztem magamat, mint akit elvertek. Így akkor nem voltam abban a pillanatban. Ehelyett ez később történt meg. Egy utolsó nászutas jelenetet kellett forgatnunk és ezért elmentünk a Virgin szigetekre. A jelenet után, az igazi utolsó jelenetem után úgy éreztem, mintha fel tudnék röppenni az éjszakai égboltba és testem minden pólusa fényleni tudna. Fényesebbnek éreztem magamat akkor, mint egész életemben valaha.

Az Alkonyat volt a főiskolád és a diplomád egy bizonyos módon. 17 évesen váltál Bellává és most 21 vagy.

Igen. Ezek az idők eléggé őrültek voltak számomra. A filmek életem minden szakaszát megörökítettek 9 éves korom óta. Ez most erősebb, mert nem igazán irányítom.

Nem irányítod az életed?

Nem, nem igazán. Nem csak arra gondolok, amit csinálni szeretnék. Vicces dolog: annyira akarod, hogy az emberek lássák mivel foglalkozol - mert büszke vagy erre – és szeretem ha a filmek hatni tudnak az emberekre. De ez a figyelem sokszor kényelmetlen számomra. Egyes szituációkban az emberek azt mondják „Hé, neked meg mi bajod?!” Bocsánat. Szeretem, amit csinálok, de néha kényelmetlen számomra.

Szereted vissza nézni magad?

Nem vagyok olyan, aki leül és megnézi a saját filmjeit újra, meg újra, de nem hiszek az olyan színészeknek, akik azt mondják, hogy nem szeretik megnézni magukat. Sok kifogást hallottam már mindenhonnan, hogy miért nem nézik meg a munkájukat. Ez baromság! Bocsi srácok, tudom, hogy megnézitek a munkátokat.

Biztosan érdekes lehet látni a fiatalkori énedet a filmvásznon. Nagyon kevés embernek van ennyire széleskörű vizuális felvétele magáról.

Zavarba jövök. Ez nagyon fura: 10 éves voltam, amikor a Pánikszobát forgattam, az egy régi énem, de nem érzem annyira messze magamtól. Alkalmanként az apám bekapcsolja a TV-t és nézzük a filmet, amiben én is feltűnök pár pillanatig. Én meg: „Hé, kapcsold ki! Most. Zárd. El.”

interjú.: Lynn Hirschberg
2011 szeptember