Kristen Stewart ajándékot hozva érkezik. A színésznő – aki feltűnően szép, és még mindig csak 20 annak ellenére, hogy már közel egy évtizede filmezik – japán naspolyás pitét sütött interjúztatója számára, amelyet egy olyan kis alumínium edénykében cipel, amilyet egy kisgyerek Könnyen-Sütő Sütő szettjében találnál. Stewart és kollégái, a 18 éves Taylor Lautner, valamint a 24 éves Robert Pattinson azért gyűltek össze, hogy a június 30-án startoló Eclipse-ről beszéljenek, amely a fenomenálisan sikeres Twilight sorozat harmadik része. A David Slade rendezte PG-13-as besorolású film arról szól, ahogyan Jacob (Lautner) és vérfarkas barátai egyesítik erejüket Edwarddal (Pattinson), illetve annak vámpír klánjával, hogy megvédjék Bellát (Stewart) egy újszülött vámpírseregtől. Pillanatnyilag azonban senki sem akar beszélni a filmről – ami a sorozat eddigi legsötétebb, leglenyűgözőbb epizódja. Mindössze meg szeretnék kóstolni a pitét, amelynek gyümölcse Stewart saját kertjéből származik. „Nem meleg és nincs is itt fagyi, és tényleg ez a két dolog az, amely igazán kivételessé tenné a pitét,” mondja Stewart. „De rendben lesz.”

Amikor az Alkonyat másfél évvel ezelőtt a mozikba került, Stewart sosem sütött volna semmit sem egy riporternek. Akkoriban még egy ideges 18 éves volt, aki minden egyes kifejezés miatt nyugtalankodott, ami csak elhagyta a száját, illetve a nyilvánosság körforgásától megfélemlítettnek is tűnt. Ma Stewart és kollégái észrevehetően nagyobb magabiztosságot izzadnak ki. Az utolsó két Alkonyat-film több mint 1 milliárd dollárt fialt világszerte, és óriási löketet adott karrierjeiknek. Stewart Jack Kerouac On The Road című regényének megfilmesítésére készül, Lautner John Singleton Abduction című akció-thrilleréhez lát hozzá, Pattinson pedig egy utazó cirkusz állatorvosaként szerepel Reese Witherspoon oldalán a Water For Elephants című műben. A színészek különösen szoros köteléket formáznak: őszinték, védelmezőek egymást illetően, és szívélyesen családiasak. Pattinson és Lautner Stewart iránti kölcsönös ragaszkodása személyesen is, akárcsak a vásznon, az a kötelék, amely összeköti őket.

Mit gondoltok, az Eclipse hol áll a rangsorban a másik két filmhez képest?
Lautner: Feltétlenül ez a kedvencem.
Pattinson: Nem is szeretem annyira. (nevet) El tudod képzelni, hogy erre érteném?
Stewart: Mindig nehéz ez, mert annyira közel vagy hozzá. Vezetem ezt az igazán dinamikus listát például az ellenőrzésekről és egyensúlyokról, hogy megbizonyosodjak, minden sorra kerüljön. De azt tudom, hogy kevesebbet téptem ki a hajamból, miközben néztem.

A hajadról szólva, nyilvánvalóan nem játszol valami sokat a sajátoddal ebben a filmben.
Stewart: (nevet) Nem, mert ez nem az én hajam.
Lautner: Nem-nem, ez egy paróka.
Stewart: Most mindössze nagyon őszinte leszek: igen, végül is abbahagytam a grimaszolást.

Az érzelmes jelenetek igazán jól működnek az Eclipse-ben szerintem.
Stewart: Ez az első alkalom, hogy Bella ténylegesen megengedi magának Jacobot, és látja is, hogy két nagyon kívánatos ösvény van előtte, nem csak egy. Egy Jacob-csókba telik belátnia mindezt.
Lautner: (Pattinsonnak) Te súlyzózol?
Stewart: Ami azt illeti, igen.
Lautner: Komolyan, Rob csak befeszített, és kidülledt az a bicepsz.

Ez kártérítés azért, hogy mindenki olyan sokat beszél Taylor testéről?
Pattinson: Kétségbeesett próbálkozás. Test-dysmorphiám van. Hozzá vagyok ragadva a hasamhoz.

Az egyik jelenet, amelyért a rajongók majd’ megpusztulnak, hogy lássák, a sátorban zajlik a hóvihar idején. Jacob a saját testével melegíti fel Bellát, mert Edward hidegvérű, és nem teheti meg ő maga.
Lautner: Talán a sátras jelenet a kedvencem, mert ez az első alkalom, hogy Edward és Jacob tényleg képesek kapcsolódni egymáshoz, és megérteni a másikat.

Hány felvétel kellett ahhoz, hogy eljussatok odáig?
Lautner: Eredetileg egy két napos filmezés, majd egy egész napos újraforgatás.

Miért?
Pattinson: A rendező azt akarta, hogy erotikusabb legyen. Komolyan.
Stewart: Ez igaz. A könyvben itt komoly szexuális vonzalom van. Ahogy alszom, Jacob az én törékeny testemet bámulja, és ő meztelen abban a kib*szott hálózsákban, mert úgy gyorsabban melegszel fel, Jacob és Edward pedig vetélkednek egymással.

Taylor, neked és Robnak van néhány egész komoly összezörrenésetek ebben a filmben.
Lautner: Egy-két olyan jelenet nagyon is nehéznek bizonyult számomra. Azt gondolom, el is rontottunk néhány felvételt a ház előtt és a sátorban. Ez mindössze, nem tudom, nehéz, amikor ránéznek…
Stewart: Ha! „Még nekem milyen nehéz, amikor ránézek!”
Lautner: (nevet) Nem fejeztem be. Rob és én ennyire közel voltunk egymáshoz – szó szerint, nagyjából 3 centire –, és egymásra ordítoztunk.
Stewart: Majdnem megcsókolni…
Lautner: Néhányszor olyan volt.
Pattinson: Minden egyes alkalommal, amikor fenyegető dolgot kellett szajkóznunk a másiknak – például azért, hogy állandóan leveszi a pólóját, és a sátras jelenetben szó szerint megrémültem volna, ha arra gondolok, minden egyes szó felett bíráskodni fognak. És ez igazándiból talán csak olyan két ember, akik ténylegesen ítélkeznek. Az emberek többsége mindössze figyel, azt gondolva, atyaég, ez unalmas. Rájössz, hogy a reklám kulcsa az, hogy az arcod mindenhol ott legyen, ez minden. Nem számít, mit mondasz.
Stewart: Csak elsimítja ezt. Az összes film, amelynek van a MySpace-en főoldala, az első helyen nyit. Minden. Egyes. Film. Mert mindössze állandóan ott van. Ott van mindenki arcában.

Szóval mostanság békésebben érzed magad a reflektorfényben?
Stewart: Csak kényelmesebben érzem magam, egyre inkább önmagamnak, és egyre kevésbé lecsupaszítottnak. Sokkal inkább úgy vélem, senki semmit sem vehet el tőlem. Azelőtt szó szerint úgy éreztem, hogy felnyitják a mellkasomat, az emberek csak úgy elérhetik, és megvizsgálhatják, bármit kivehetnek belőle, amit csak akarnak, és ez egyszerűen rendesen kiakasztott.

Nemrégiben rengeteg kritikát kaptál amiatt, hogy a lesifotósok tolakodását megerőszakoláshoz hasonlítottad. A hozzászólás viszonylag gyorsan kifulladt – te pedig elnézést kértél.
Stewart: Annyira érzékeny vagyok az ilyen dolgokat illetően. Ez egy olyan téma, amely sokat jelent nekem. Csináltam egy olyan filmet, amely közvetlenül erről szól, illetve egy olyan másikat is, ahol a karakteremnek szörnyűséges megerőszakolási története volt. Rengeteg emberrel beszéltem erről. A rossz szót használtam. Azt kellett volna mondanom, hogy „erőszakos”. De fiatal és érzékeny vagyok. Néha így megy. Talán nem kellene ezt mondanom, de úgy érzem, az emberek annyira izgatottak lesznek, ha egyszer azt látják, én voltam. Ez olyan, mint például: „Édes! Szálljunk rá!” És azok az emberek, akik ezt a morális megértés látszata jegyében aknázzák ki, ez undorító – mindez pedig zavart engem, mert a részese voltam.

Végignézted, ahogy mindez feltáródik, majd ez után gondoltad, hogy van egy megmagyarázandó ügyem?
Stewart: Nem, Koreában voltam, amikor minden elromlott. A sajtósom hívott fel és mondta, hogy a RAINN kiadta ezt a szörnyű közleményt.
Pattinson: Ki az a Rain?
Stewart: Tudod, a Rape, Abuse And Incest National Network. [Valami ilyesmi lehet ez magyarul: Nemzeti Összefogás az Erőszak, Bántalmazás és Vérfertőzés ellen.]
Lautner: Azt hittem, Rainről, a koreai hírességről beszéltél, vagy valami ilyesmi. Én meg, mit csináltak ezek? Rád küldték Raint? A nindzsa bérgyilkost?!
Pattinson: Egyik ilyan tevékenységű szervezet sem úgy lépett elő és bocsátotta ki a Kristent kritizáló kiáltványát, hogy ne a média hívta volna fel előtte – amely direkt azért tette ezt, hogy ütős híreket szerezzen netes oldalaikra. Az internetes újságírók egész rendszere, ahol senkit sem hívnak be elszámolásra, csaknem teljes mértékben a gyűlöletről szól. Az összes ilyen ember el van azzal, hogy ezt csinálja, mert senkinek sem tartoznak felelősséggel. Minden, amire csak szükségük van, az az, hogy pikáns főcímeik legyenek, és az emberek ezekre rá is kattintsanak, mert ez az egyszerű. És nagyon jó dolog, hogy ezeknek az Alkonyat-filmeknek a részese vagy, mert annyi interjút kell adnod folyton-folyvást, hogy meg tudod védeni magadat. Ez az egyetlen módszer. Mi is összetartunk. Annyi kis nerd van a gépeik mögött, a kis blogjaikon.
Stewart: Látod, ha én mondanám ezt? Keresztrefeszítés. Te annyival több mindent mondhatsz, mint én. Ez őrület.
Pattinson: Ez egyáltalán nem igaz. Mikor mondtam én bármi ellentmondásosat is?
Stewart: Igazán jó vagy, de te azt is mondhatnád „Épp most sz*rtam egyet a királynő fejére,” az emberek meg erre azt mondanák, hogy: „Óó, imádom! Imádom!”
Pattinson: Ez annyira nem igaz.

Kristen, te nyilvánvalóan úgy érzed, többet vagy nagyító alatt.
Stewart: Én egy lány vagyok, és a rajongó bázisunk is alapvetően további lányokból áll. Én is ugyanígy vélném. „Az a p*csa nem is tudja, hogy mit beszél!”
Pattinson: Az egyik dolog, ami tényleg nagyon bosszant ezeknek a celeb-honlapoknak a felvirágzásával kapcsolatban, az az, hogy mindenki, aki híressé válik – az emberek annyira elszántak annak bebizonyítását illetően, hogy a hírességek alacsonyabb szintűek, mint az utca emberei. Miért kell elpusztítani bármilyen reményt valaki másért? Amikor felnőttem, és olyan filmeket néztem, mint a Száll a kakukk a fészkére és ilyesmi, ez arra késztett, hogy meg akarjak tenni dolgokat. És nem akarod elhinni, hogy valaki, akit csodálsz…
Stewart: …egy s*ggfej. Most alig várják, hogy s*ggfejnek nevezzenek, amikor nem vagy az.
Pattinson: És bárhogyan is reklámozhatnád a pozitivizmust – tudom, szánalmasan hangzik –, ez a legjobb dolog, amit esetleg megtehetsz.

Taylor, mit érzel azzal kapcsolatosan, hogy a nyilvánosság tekintetében vagy? Úgy tűnik, jól elvagy.
Lautner: Szoktam ideges lenni, biztosan.
Stewart: Nagyon ideges szokott lenni.
Lautner: Mi együtt – ez nem jó.
Stewart: Eléred, hogy sokkal jobban érezzem magam.
Lautner: Örülök, hogy ezt teszem.
Stewart: Annyira lesokkolok, hogy ideges leszel, hogy ez azonnal eltűnteti az én feszültségemet.
Lautner: Jaja, elkergeti a gondolataid közül. Mint például az Oscaron.
Stewart: Mindketten annyira baromira idegesek voltunk.
Lautner: A kulisszák mögött álldogáltam hátul arra várva, hogy kimenjek, és éreztem, ahogyan lüktetnek az erek a nyakamon. Erre én, wow, talán meg kellene lazítanom ezt a felsőt egy kicsit.
Stewart: Szó szerint ott állsz azok előtt, akik…
Lautner: …mindenki előtt, akikre egész életedben felnéztél.
Stewart: Az egész életedben. Ők pedig téged néznek, kissé összezavarodva, és azt mondják: „Te meg mit csinálsz itt?”

És mi a helyzet azzal, hogy nemrégiben az Oprah-ban voltatok, srácok? Mindenhol egy olyan történet keringett, mely szerint Oprah beszélt veled a kulisszák mögött, és megkérdezte, hogy megtudja, te Kristen és Rob egy pár vagytok-e. És aztán te igent mondtál. Ez tényleg megtörtént?
Stewart: (Lautnernek) Te láttad, hogy én szóba álltam Oprah-val a kulisszák mögött?
Lautner: Jaja. Végig is néztem.
Stewart: Oprah odasurrant hozzám – mivelhogy erős volt, igazán keménykezű –, és megkérdezte: „Hogy vagy?” Erre én: „Jól.” Ő erre azt mondta: „Oké. Ideges vagy?” Én ezt feleltem: „Jaja, az vagyok, de azt hiszem, rendben vagyok.” Erre ő: „Akkor jó. Jól fogjuk érezni magunkat.” És aztán elsétált. És ez volt a legtöbb, amit beszéltem vele a háttérben.

Nem mondtad neki, hogy egy pár vagytok?
Lautner: Ez sosem történt meg.
Stewart: Mondta ezt Oprah maga? Nem hiszem, hogy megtette. Természetesen amikor az Oprah-ba megyünk, valaki azt fogja mondani, „Megvan a szenzáció!” Nem, sajnálom, mégsem. Soha semmit sem mondtam nekik. Miért mennék el elmondani ezt Oprah-nak?

Rob és Kristen, ti mindketten más filmeket is csináltatok. Az Alkonyatban való szereplés biztos jó kis névjegykártya lehet.
Pattinson: A legjobb dolgok egyike az, hogy milyen gyorsan elindíthatsz egy filmet. Nem tudom ez mennyivel fog tovább tartani, miután befejeződnek az Alkonyat-filmek, mert most három hónap alatt elolvashatsz egy forgatókönyvet és zöld utat is kaphatsz hozzá. Ez eszméleten. Olyan, mintha lenne egy saját stúdiód.
Stewart: Én még mindig nem tudom tető alá hozni a K-11-et, mert egy fiút játszom benne. Ha egy szép lányt alakítanék, már kész is lenne.
Pattinson: Mekkora a költségvetés? Én elérhetem, hogy megcsinálják. Hadd legyek én a producere.
Stewart: Kérlek rá. Itt van ez a projekt, amiről mindig is beszéltem, és még csak el sem hagyta a padlót. Az anyukám és az írótársa írtak egy K-11 című forgatókönyvet, amely egy börtönben játszódik, és én egy férfit alakítanék. De az emberek nem akarják látni, hogy Bella ezt csinálja, szóval nem is adnak rá pénzt.

Rob, a te Remember Me című filmed nem is olyan rég került a mozikba. Gondolod, hogy igazságtalan az, amikor az emberek azt mondják, „a Remember Me azért nem volt egy kasszasiker, mert Robert Pattinson semmit sem tud nyújtani Edward Cullen mellett”?
Stewart: Olyan ez, mint a „The Runaways egy óriási bukta volt”, amely nem volt az.
Pattinson: A Remember Me volt az a tökéletes film, amit egy ilyen rövid időközben meg lehetett csinálni. És én igazán kedveltem. Gondolom lehetett volna máshogyan reklámozni. De azt mondom, egy alacsony költségvetésű dologhoz képest nagyon jól teljesített.

Van abban szabadság, hogy egy Edwardtól eltérő szerepet formálsz meg?
Pattinson: Igen. És arra gondolok, óó, nekem csak a saját munkámat kell végeznem. Nem kell azon agyalnom, milyennek kellene lennie a poszternek.

Azon kaptad magad, hogy az Alkonyat poszterén elmélkedsz?
Pattinson: Igen, állandóan. Soha senki sem hallgat meg. (nevet) Nehéz ez most. Az első film alkalmával annyival több kreatív befektetésünk, ötletünk volt, de most mindez olyan óriási, hogy túl nagy a kormányzáshoz. És ha azt akarod mondani, hogy „Én fogom dirigálni az egész Alkonyat-gépezetet,” ki leszel rúgva. És a másik dolog az, hogy ez túlzottan nagy felelősség. Miért akarnád te ezt valaha?

Taylor, te jól jártál azokkal a lehetőségekkel, amelyeket az Alkonyat nyújtott a számodra. Milyen volt ez az utazás?
Lautner: Ez egy fantasztikus kiindulópont volt, és megadja neked azt a lehetőséget, hogy válogatós légy, illetve azt tedd, amit tenni akarsz – és ez a színész álma, hogy képes legyen…
Stewart: …választani dolgokat.
Lautner: Igen, és most olyan projekteket választok, amelyekért nagyon rajongok.
Stewart: (szeretettel) Te agyafúrt csirkefogó!

Mi miatt izgulsz a legjobban?
Lautner: Azt kell mondanom, az Abduction miatt, mert három héten belül kezdek. Egy érettségizőt játszom, aki talál egy képet magáról egy eltűnt személyekkel foglalkozó honlapon, és rájön, hogy az egész élete egy hazugság volt.

Srácok, ti mit gondoltok Taylor karrier-választásairól?
Stewart: Őrületes, hogy mennyire ambiciózus. Én annyira különbözök tőle. A repülőn voltunk, és Taylor ezt mondta, „Szóval mit gondolsz, szerinted mit kellene tennem ezt illetően?” És ez arról szólt, hogy górcső alá vesszük az ő nagy filmjét, erre én, „Haver, én nem csinálok ilyen filmeket. Nem tudom.”
Lautner: Nem baj. Kristen tökéletes személy arra, hogy tanácsért forduljak hozzá. Talán be kellene poloskáznom, mert annyiszor megyek hozzá tanácsért.
Stewart: Taylor, bármit megtennék érted.
Pattinson: Oké, ez hangzott a legkétszínűbb dolognak.
Stewart: Látod, igazából valódi pillanatod van, és az emberek azt hiszik, csak hazudsz.

Egymás után fogjátok leforgatni srácok a két Breaking Dawn-filmet. Azelőtt szerződtetek le erre a sorozatra, hogy a Breaking Dawn meg lett volna írva. Amikor olvastátok, gondolkoztatok azon, hogy ezt meg hogyan fogják filmre vinni?
Stewart: Igen, pontosan. Milyen lesz Renesmee? Ilyen kis szaladgálós fogas baba lesz? Furcsa lesz.
Pattinson: (nevet) „Fogas kisbaba.”
Stewart: Igen, de úgy gondolom, jó lesz. Az a sorozat egyik fő célkitűzése, hogy eljuttassa Bellát egy olyan pontra, ahol elég érett ahhoz, hogy meghozzon egy ilyen meglehetősen nehéz döntést, és ő rengeteg mindenen megy keresztül. A negyedik könyvben feleség lesz. Édesanyává válik. Felnő és vámpír lesz. Ahhoz, hogy ezt ilyen fiatalon vigye véghez, mindennek hihetőnek kell lennie. Szóval nagyon izgulok, hogy eljátszhassam ezt.

Néhány ember életközpontúnak és mormonnak olvasta a Breaking Dawnt, mert Bella még akkor is gyermeke megtartása mellett dönt, amikor az veszélyezteti az életét. Zavart-e bármi is ezek közül miközben olvastátok a könyvet?
Stewart: Nem, mert volt értelme. Az, hogy nem akarja feladni a babát, az arról szól, hogy fenntartja azt az utolsó dolgot, amelyet fel kellene adnia, ha már nem volna ember többé. Rögtön miután először lefekszik Edwarddal, Bella azt mondja, „Óó, b*ssza meg, talán szeretnék egy kicsit tovább ember lenni.” A kisbaba ennek csak egy még intenzívebb változata.
Pattinson: Szerintem az emberek csak azért vázolják fel ezeket a mormon vonatkozásokat, hogy olyan tiszteletreméltó kiadványokban publikálhassanak Alkonyat-cikkeket, mint a New York Times. Még Stephenie Meyer is azt mondta, hogy ez semmit sem jelent. Az Alkonyat egy álmon alapul

A Breaking Dawn-filmek az utolsóak a sorozatban. Mit éreztek azzal kapcsolatban, hogy mindez elszámoláshoz közeledik?
Stewart: A forgatás értelmében már majdnem készen vannak. Március környékén végezni fogunk.
Lautner: Annyira fura lesz, az utolsó film utolsó forgatási napja.
Stewart: Szomorú is lesz. Színészként ez az egyik legőrületesebb, legengedékenyebb tapasztalatok egyike volt, hogy ilyen sokáig lehet követni egy karaktert.
Lautner: Azt hiszem a leállás nagyon furcsa lesz.
Stewart: Olyan lesz, mintha lezárult volna egy fejezet.
Lautner: Egy nagy fejezet.
Stewart: Én meg azt fogom mondani, „De várjunk, van ez a jelenet…”
Pattinson: (nevet) „Most már tudom, hogy csináljam meg a sátor-jelenetet! 30 éves vagyok!”