Xavier Samuel jobban jár, ha bespájzol néhány füldugót. A hazájában leginkább független filmekből ismert ausztrál színész a hihetetlenül népszerű Twilight Saga új fiatal szépfiújaként tűnik majd fel a nyilvánosság színe előtt (illetve a tinilányok szívében is). Samuel a hírek szerint Channing Tatumot és Tom Feltont ütötte ki a nyeregből a vérszomjas vámpír, Riley szerepéért folytatott találgatások során, akit Victoria rávesz egy vámpírsereg toborzására a Bella elleni hadjárat jegyében. A 26 éves színész beszélt a dose.ca-nak egy nagy volumenű sorozatba való belépéséről, valamint arról is, hogy a vancouveri Stanley Parkban megtámadta egy mosómedve.

Új vagy a Twilight-körüli hisztéria sűrűjében. Hogyan birkózol meg vele?
Ez egy csodálatos dolog; az összes ember támogatja ezeket a történeteket, és nagyon szenvedélyesek. Félelmetes, amikor végzed a munkádat, mert igazán nagy tisztelettel kell adóznod azok iránt a karakterek iránt, amelyek ennyire kedvesek az emberek számára.

A los angelesi Twilight convention az első tapasztalatod volt az ilyen intenzitású rajongói reakciók terén?
Aha. Igazán őrületes volt. Lényegében egy kétezer fős embertenger közepébe löktek minket. Elég bizarr volt. De mindannyian nagyon barátságosak. Azt gondolom, hogy a rajongók bármin nevetnek, és bárminek örülnek, amit csak mondasz.

Tudtál valamit a sorozatról, mielőtt leszerződtél?
Nos, nem voltak füzetkéim és párnakészleteim, vagy valami ilyesmi.

Szégyelld magad!
[Nevet.] Tudom! Nos, azzal tisztában voltam, hogy komoly népszerűségnek örvend, láttam a posztereket a buszok hátulján. Aztán amikor rájöttem, hogy van ez a meghallgatásom, egy egész baráti koszorú ugrott elő a Twilight fülkéből, hogy: „Óó Istenem, ezt meg kell csinálnod!” és nagyon izgatottak lettek miattam. De igen, nem tudtam róla valami sokat.

Ez az első amerikai filmed?
Igen.

Szóval eldöntötted, hogy kicsiben kezded, nem?
Aham, úgy gondoltam, egy kis független filmmel kezdek. [Nevet.]

Félelmetes csatlakozni egy ilyen óriási sorozathoz?
Úgy gondolom, hogy ha túl sokat gondolsz erre, megőrjítenéd önmagad. Én csak arra koncentráltam, hogy kihozzam magamból a legjobbat, ami csak telik. És ami megnyugtató, az az, hogy mindenki, akit csak megismertem, illetve  akivel csak dolgoztam, annyira a földön járt, illetve szintén arra összpontosított, hogy jó munkát végezzen.

Milyen volt David Slade-el dolgozni?
Amondó vagyok, hogy rendkívüli munkát vitt véghez. Tényleg jó fogást fektetett a könyv sötétebb oldalára. Csinált egy Hard Candy című filmet, láttad?

Aha, hetekig azon a filmen járt az eszem.
Tudom. Te mindössze azt veszed észre, hogy Mr. Slade nemcsak technikai szempontból szenzációs, hanem a színészek rendezője is, illetve brilliánsan intelligens. Szóval nem lep meg, hogy az Eclipse olyan üdítő, amilyen.

A téged is soraiban tudó nyitó jelenet nagyon intenzív. Nyilvánvalóan meghatározza a film későbbi részére érvényes hangulatot.
Aham, forgatni is intenzív volt. Lenn voltunk a kikötőknél, a stábnak voltak ilyen esőgépei is, és ez nagyon csúszósnak bizonyult. Ez a nagyszerű bemutatkozás a karakter számára.

Elolvastam az összes könyvet, mert tudod, kellett a munkámhoz.
Óó igen, persze. [Nevet.]

De ahogy az Eclipse-ből emlékszem, Riley alig kerül említésre. A filmben viszont egy jelentős karakter.
Ez az. Amikor megkaptam a munkát, átlapoztam az Eclipse-et, hogy „Hol van Riley, hol van Riley, hol van Riley?” De úgy gondolom, az ezzel a folytatással kapcsolatos további igazán izgalmas dolgok egyike, hogy ez az első alkalom, ami eltávolodik Bella nézőpontjától. Szóval ez nem csak nekem adott több munkát, hanem megadta számunkra azt a lehetőséget is, hogy többet megtudjunk a Cullen családról. Sokkal többet tudsz meg Jasper és Rosalie háttértörténetéről, ami nagyon izgalmas.

A filmet és a könyvet összevetve még egy dolog Riley karakterével kapcsolatosan: úgy gondolom, a közönség most sokkal több szimpátiával viseltetik iránta. Tényleg rosszul vagy attól, amiként Victoria játszik az érzelmeivel. Te és David beszéltetek arról, hogy miként közelítsd meg Rileyt egy összetett, megkínzott fiatal srácként egy szimplán feltűnő rosszfiú helyett?
Aham, ez nagyon fontos volt. Beszéltünk róla, hogy a Victoria és Riley közötti kapcsolat tényleg Lady MacBethet és MacBethet tükrözi. Victoria manipulálja Riley-t, az ujja köré csavarja, Riley aztán bármit megtesz a szerelemért, még ha ez egy újszülött, vérszomjas vámpírsereg összeszervezését is jelenti. De mindezek tetejében megvitattuk, hogy Rileyt miként fosztották meg emberi lététől, aminek eredményeként ezt az intenzív féltékenységet, bosszút és gyűlöletet táplálja az emberiség irányába. Tényleg megbirkózik ezzel, szóval egy nagyon összetett karakter.

Legtöbb jelenetedet Bryce Dallas Howarddal vetted fel. Milyen volt vele dolgozni?
Ő a leggonoszabb, leginkább önpusztító, legönimádóbb nő, akivel valaha találkoztam az életben.

Wow. Vissza ne tartsd!
[Nevet.] Nem, nem mondhatok elég kedves dolgot Bryce-ról. Röhejesen tehetséges, bárkinél keményebben dolgozik, akivel csak találkoztam, illetve a legrendesebb ember. Rengetegszer segített ki. Amikor Los Angelesben voltam, megengedte, hogy az otthonában maradjak, és a férje, Seth egy nagyszerű pasas, akivel jó barátok lettünk. Van egy kisfiuk, Theo, aki hároméves. Amikor most visszajöttem, hogy meglátogassam, még mindig ugyanazért a Cars című filmért volt oda. Szóval olyan volt, mintha el se mentem volna. Theo így reagált: „Helló Xavier. Menjünk, nézzünk egy kis Cars-t.”

Az összes közös jelenetetek annyira intenzív. Megpróbáltad könnyíteni a hangulatot a felvételek között?
Néha nem, mert fennáll az egész folyamat lerombolásának veszélye, ha felszabadítod a feszültséget, miután felépíted a pillanatot. De néha ez volt az egyetlen módja annak, hogy keresztülvergődjünk a csata-dolgon, mert a tét annyira magas, hogy nem tudod megakadályozni, hogy ne nevess mihelyst leállnak a forgatással, mert fel kell oldanod a feszültséget. Példának okáért Bryce és én az az előtti éjszakán próbáltuk el a mi nagy jelenetünket, és nem tudtunk leállni a röhögéssel és az egymással való kibabrálással. Aztán egymásra néztünk, és ezt mondtuk: „Óó, te magasságos, hogyan fogjuk mi ezt úgy megcsinálni holnap, hogy ne csesszük el?”

Hogyan készülsz fel egy ilyen karakterre? Néztél meghatározott filmeket, vagy hallgattál egyes zenéket, hogy Riley bőrébe bújj?
Valójában, megtettem. David Slade ráuszított engem a Szárnyas fejvadászra, amit nem láttam előtte, ami nevetséges. De az ottani rosszfiú (Rutger Hauer), ő küzd azzal, hogy miként kontrollálja az érzelmeit, és ez egy nagyszerű inspirációs forrás volt a számomra.

Stephenie Meyer épp most adta ki a Bree Tanner rövid második élete című könyvét, amelyben Riley nagy szerepet játszik, Örülnél neki, ha filmre vinnék?
Teljes mértékben! Lehetőség arra, hogy újból belépjek a Twilight-világba. A forgatás előtt kaptam egy különleges kéziratot olvasásra magától David Slade-től. Sok biztonsági lebzselt körülötte. Valójában azt hiszem, még mindig nálam van. Vissza kellett volna adnom. Hoppá!

Nos, már boltokba került, szóval valószínűleg biztonságban vagy.
Jaja. [Nevet.] De tényleg rengeteget árul el a világnak, mert Riley alig van jelen az Eclipse-könyvben, de a Bree Tanner rövid második életében tényleg sokkal többet tudsz meg róla és Victoriához fűződő kapcsolatáról, szóval tényleg egy információs aranybányának bizonyult.

Gondolom sok ajtót megnyit előtted, hogy egy ilyen sorozat része vagy.
Igen. Épp most jöttem vissza Berlinből, ahol Roland Emmerich-kel forgattam egy filmet, aki nagyon jó fej. Eltávolodás ez a számára, mert nem a világ végéről szól, hanem Shakespeare-ről. Az ő színdarabjainak szerzőiségéről szól, szóval nagyon boldog voltam, hogy gonosz vámpírból Erzsébet-kori előkelővé mentem át.

Utolsó kérdés: igaz az, hogy megtámadott egy mosómedve a Stanley Parkban?
Igen! Bryce és én a Stanley Parkban sétáltunk. A mosómedvének ilyen szürke, lusta szemei voltak, tudnom kellett volna, hogy valami volt vele. Bárcsak megmutathatnám neked a képeket!

Várj csak, vannak róla képeid, amint megtámad téged?
Aha. Nos, a képeket Bryce készítette, én meg szerettem volna egyet ezzel a kis édes mosómedvével, mert még egyet sem láttam korábban. Aztán leültem mellé, majd csaknem rám  mászott. Majd felém iramodott és megharapta az ujjamat. Van egy remek kép, ahol ott van az a kis szőrös, felém araszoló gombolyag. És Bryce boldogan kapta le ezt. Én meg, „Öhm, úgy vélem, azonnali orvosi beavatkozásra van szükségem.” Aggódtam, hogy mosómedve-vámpír leszek.