„Auggh. Ez olyan furcsa.” siránkozik Kristen Stewart. Napfényes csütörtök délután van  San Diegoban, a 21 éves színésznő az Alkonyat-beli színészkollégája (és nem hivatalos, de nyilvánvaló barátja), Robert Pattinson(25) mellett kuporog a kanapén. A két színész Bill Condon-al (Dreamgirls) – a franchise két utolsó részének, a Breaking Dawn első és második részének (bemutató: 2011. november 18; 2012. november) rendezője – egy kávé mellett pihenik ki a csendes hotelban a Comic Con fáradalmait. Legalábbis ez volt a terv, amíg az Entertainment Weekly el nem kezdett felolvasni Stephenie Meyer Breaking Dawn című 2008-as bestseller regényéből, ami a két film alapjául szolgál. „Ez olyan furcsa. Nem tudok túljutni rajta.” mondja Stewart miután meghallja a szavakat, amelyeket elmondása alapján már vagy „százszor” olvasott most, hogy a Breaking Dawn mindkét részének munkálatai befejeződtek.

De, ha furcsaságokat akartok, csak figyeljétek meg a hamarosan bemutatásra kerülő filmben: Bella és Edward régóta várt esküvője és (még hosszabb ideje várt) szenvedélyes nászútja, Bella terhessége egy félig vámpír babával, aki hihetetlen gyorsasággal növekszik és veszélybe sodorja az életét. Jacob érdekes kapcsolata a meg nem született babával, egy szörnyű és véres szülés, ami Bella halálával végződik (bizonyos értelemben). Szóval megkértük Condon-t, Stewart-ot és Pattinson-t, hogy hallgassák meg azokat a szavakat, amelyekkel az egész elkezdődött és osszák meg gondolataikat és érzéseiket – nem számít milyen furcsák is azok.

Esküvő

„Én azonban elszakítottam pillantásomat a csupa virág mennyezettől, és a szaténhuzatú széksorok közt kutattam, még inkább elvörösödve, ahogy felmértem a rám összpontosító arcok tömegét – míg végül rátaláltam, egy még több virágtól és még több fátyolszövettől roskadozó boltív előtt.”(3. fejezet: A nagy nap)

Bill Condon: Krsiten-nek volt egy listája. (Kristen felé fordul) Nem tudom, csak kiemeltél-e dolgokat a forgatókönyvből, vagy hogy is volt, de olyan volt, hogy „Ezek a jelenetek, amiktől félek.”

Kristen Stewart: Nem emeltem ki, csak tudtam.

Condon: Sosem értettem. Megvoltak a saját jeleneteim, amiktől féltem – hogyan csinálok meg egy jelenetet 27 vámpírral egy szobában, ami ilyen nagy? – De az esküvő nem volt ezek között. De, aztán megértettem. Felelősségteljes munka, hogyan adod át az összes érzelmet, amit Bella átélt.

Stewart: Ezt a részt a könyvben, vagy ezerszer olvastam. Eléggé érzelmes volt, amikor első alkalommal odaértem a helyszínre és megláttam mindenkit és mindent.

Robert Pattinson: Igen, de nagyon édes voltál, amikor első alkalommal megjelentél.

Stewart: Oh, hallgass!


Pattinson: Én csináltam meg elsőre a jeleneteimet. És rád néztem, és te nem akartad, hogy bárki lássa az arcodat. Vicces volt. Láttam, hogy érzelmileg teljesen a hatása alá került, nem akartam egészen a végéig az oltár előtt maradni. Legszívesebben odamentem volna hozzá és azt mondtam volna, ne legyél már nevetséges. (nevet)

Stewart: Legszívesebben végig rohantam volna az oltárig. Tulajdonképpen végig húztam magammal Billy-t (Burke, aki az apját játssza). Most nem valami kellemes megnézni az esküvői jelenetet. Annyira változékony és érzelmes volt – rettentően őrült voltam akkor.

Nászút

„Mi történt velem? Nem értettem, miért tapad bőrömhöz pelyhes, fehér hó. Megráztam a fejemet, mire fehér felhő szállt fel a hajamból. Egy puha, fehér darabkát két ujjam közé csippentettem. Egy tollpihe volt.  ’Miért vagyok csupa toll?’”(5. fejezet : Esme szigete)

Condon: Amit a könyvben olvasni, rögtön az után következik, hogy a vízben csókolóznak. Közötte homályba vésznek a történések.

 De te úgy döntöttél, hogy leforgatod ezt a szex jelenetet.

Condon: Oh, igen.

Stewart: Képzeld el, ha úgy döntesz, hogy nem. Oh, te jó ég, kizárt. Természetesen le kellett forgatnunk.

És a tollpihék, természetesen fontosak, mivel Edward darabokra tépi a párnát a szenvedély hevében.

Pattinson: Nagyon szerettem volna ezt a mondatot. (amerikai Edward akcentussal) „ Az összes párnát szétharaptam. Minden. Egyes, Darabot.” Aztán elkezd sírni. Mindenesetre, ez, amiért reggel szégyenkeznie kell. Azok a gyönyörű párnák! Egyiptomi pamut! (nevet) „Tönkretettem az ágyat.”

Bella az életet választja

„Edward az imént izének nevezte a kis rugdosódómat. Azt mondta Carlisle ki fogja szedni. ’Ne!’ suttogtam. Az előbb félreértettem. Egyáltalán nem örült a babának. bántani akarja.” (7. fejezet: Váratlan)

Pattinson: Ez megmutatja Edward karakterének kis negatív részét. Nagyon meggondolatlan ezzel kapcsolatban, hagyja, hogy a félelme haraggá alakuljon át. Jó volt eljátszani.

Condon: Ez az egyik legerőteljesebb pillanatod a moziban.

Mindkét karakter hirtelen máshogyan viselkedik, mint korábban.

Pattinson: Sokkolják egymást. A saga- hoz képest, ami az öröklétről, a halhatatlan szerelemről szól, amihez semmi sem érhető, hirtelen…

Stewart: Csak egy dolog van, ami képes. Szórakoztató volt eljátszani.  Bella mindig szerette őt és bármit tett, vagy gondolt, azt hitte az helyes. Ez olyan dolog, amelyben hirtelen nem ért egyet vele. Nem követi őt vakon és esztelenül. Dacossá válik, ez tetszett.

Ez a pont, ahol a film sötétebbé válik, igaz?

Condon: Abszolút. Valahol várod ezt, mivel ott volt az esküvő, a nászút, de ott nincs konfliktus. Hirtelen ez történik, és Rob azt mondja, „Szedjük ki belőle azt az izét!” Egyetlen sorodtól az egész megváltozik. Pont abban a pillanatban.
 

Jacob látja Bellát inni

„Bella a szájába vette a szívószálat, lehunyta a szemét, és orrát ráncolta. Halottam a vér loccsanását a pohárban, ahogy megremeg a keze. egy másodpercig szívta, majd még mindig csukott szemmel felnyögött.”(13. fejezet: Mázli, hogy bírja a gyomrom- Gitka)

Ez az a rész, amikor Bella csak Jacobbal akarja tölteni az idejét, mivel – mint később megtudjuk, - a babája már kötődik hozzá.

Condon: Olyan mintha az Elveszett frigyláda fosztogatóit néznénk, jönnek a kígyók és nincs kiút. Hogy tud Bella valaha is kiszabadulni ebből a (szerelmi) háromszögből? Szinte lehetetlen olyan módot találni, amely által ne veszítené el Jacobot. Aztán jön egy másik ötlet. Mindenképpen furcsa, de okos ötlet.  Ő mindig is szerette a babát,a baba is mindig szerette őt.

Stewart: Kirázott a hideg.

Pattinson: El kell mondanom, elég hátborzongató. (nevet)

Stewart: De éppen ezért szeretem játszani ezeket a pillanatokat. Élvezem ezeket a hátborzongató részeket. Mint, amikor Jacob leül mellé és azt mondja „Ne nézz rám így.” Bella pedig nem tehet ellene.

Pattinson: Oh, nem is gondoltam erre egy másik szemszögből (hogy egy meg nem született baba miatt akar együtt lenni Jacobbal), mert én úgy voltam vele „Mi a fene ez a jelenet? Ez őrület. Én már évekkel ezelőtt szakítottam volna veled.”

Stewart: Haver, nem emlékszel, hogy hallottad, amikor egymással kiabálunk(később)? Jacob azt mondja: „Nem akartál állandóan a közeledben?” Én meg: „De!” Majd Jacob: „Nem múltak el ezek az érzések?” Én meg: „Már réges- rég.”

Pattinson: Ohhh, igen.

Stewart: (Pattinsonra mutat) Hazudik. Tudja mindezt, csak elfelejtette.

Pattinson: Oh, menj már! (nevet) Nézd, elég sok pillanat van, amikor Edward úgy viselkedik, mint egy papucs. Vagyis az egész sorozat alatt.

Stewart: (nevet) Ebben hivatkozhatsz rá.

Pattinson: Ott ülök melletted és olyan, hogy „Az én feleségem haldoklik. Az életemet elszúrtam és az övét is.” Jacob, meg odamegy Bellához „Hey, baby, nem is nézel ki olyan rosszul, szerintem.” Én meg csak ülök ott, egy vödörrel a kezemben és Bella hányásával.

Stewart: (nevet) Szó szerint ezt csinálja.

Pattinson: Ennek nem kellett volna megtörténnie. Rákellett volna borítanom a hányását.

Stewart: Most, hogy láttam részleteket a filmből, a Jacob és Bella közötti kémia jobban működik, mint valaha.

Pattinson: (imitált mozdulattal Steward felé) Olyan gáz.

Condon: Az utolsó jelenet, amit leforgattunk a tánc jelenet volt Jacob és Bella között az esküvőn. Az utolsó dolog, hogy Jacob elmegy. Elkiáltom magamat, hogy „Vágás!” majd Kristen elkezd kiabálni, hogy „Jacob!” majd felkapja a ruhája alját és elkezd utána rohanni egyenesen az erdőbe, hogy „Gyere vissza! Ne hagyj el!”

Pattinson: Az volt az egyik legviccesebb dolog, odavezetni Bellát (Jacobhoz táncolni). Edward egy hihetetlenül különös karakter, minél jobban belegondolok. Ez volt egyike azoknak a dolgoknak, amikről fogalmam sem volt hogyan kellene eljátszanom.
 
Condon: De jól játszottad.

Stewart: (Pattinsonnak) Voltak ezek a hasonlataid. Olyan voltál, „ezt úgy kell eljátszanom, mint ezt és ezt, és ennyi az egész.”

Kerested Edwardot.

Pattinson: Igen, nem akartam, hogy úgy tűnjön, mint egy idióta. Vannak bizonyos dolgok, mint amikor Jacob megragadja Bella karját és nem ereszti. És ezt az esküvőnkön mielőtt egyáltalán én táncoltam volna vele! Ha ez a valóságban történt volna, egy igazi férfi odament volna és jól seggbe rúgta volna, olyan erősen, hogy nem jött volna vissza.

Stewart: Ha ebben a történetben történik meg, nagyon rossz lett volna.

Pattinson: Edward sokkal előrelátóbb, mint a legtöbb ember, ami az egyik leghősiesebb dolog benne. Tudja, hogy hamarosan vámpírrá fogja változtatni Bellát, szóval ez olyan „El fognak veled bánni haver pár hét múlva. Próbálj csak kikezdeni vele, amennyiszer csak akarsz!”

A vég/ A kezdet

„A következő hang váratlanul és félelmetesen hasított belém. Mintha fémet vagdalnának darabokra. Ez a hang eszembe jutatta a tisztáson vívott harcot, annyi hónappal ezelőtt, amikor az újszülötteket téptük szét. Vetettem egy pillantást Edwardra, ahogyan az arcát Bella hasára tapasztja. Vámpírfogakkal garantáltan át lehet rágni a vámpírbőrt.” (18. fejezet: Erre nincsenek szavak)

Pattinsson: Igen, mi megcsináltuk.

Stewart (Condonnak): Ráraktad már a hangeffekteket?

Condon: Igen.

Stewart: Alig várom, hogy halljam.

Pattinson: Volt egy vicces beszélgetés aznap Stephenie-vel (Meyer). Megpróbáltuk kitalálni a technikai dolgokat. Min is fog keresztülharapni?

Stewart: Oh, igen. Egy teljes beszélgetés erről szólt.

A szülési jelenet volt az egyik, amit vártál, hogy leforgassátok?

Condon: Igen, tulajdonképpen az volt. Igazi horror volt. Nem volt az a pár éjszaka fantasztikus? Minden olyan valóságos volt.  Ez mindenkinek egyfajta lendületet adott.

Stewart: Ez olyan volt, hogy „Egy kib*aszott örült filmet csinálunk, igazából.”

Pattinson: Különösen, mert az egyik legnevetségesebb jelenetként is végezhette volna. Emlékszem elkezdtük csinálni és ezt gondoltam „Oh, ember, ez aztán hihetetlen lesz.”