Robert Pattinson és Kristen Stewart szobái egymás mellett helyezkednek el a Sheraton Hotel harmincvalahányadik emeletén Vancouverben (a Couve, ahogyan Kristen nevezi, ami portugálul káposztát jelent), ahol a Twilight Saga harmadik epizódját, az Eclipse-et forgatják. Rengeteg időt töltenek égbeli szobáikban – két minden ember álmát kitöltő fiatal, akik lényegében zárt ajtók mögött szórakoztatják önmagukat –, mert nagyon, nagyon nehéz kimenni a szabad ég alá. „Körülbelül 15 különböző kijárat van ezen a helyen,” jegyzi meg Kristen azokról a taktikákról, amelyeket ő és a Twilight további stábja a lesifotósok elkerülésére használ. Majd hozzáteszi, „Rob sokkal inkább ideges emiatt, de ő 23, míg én csak 19. Néhánnyal több éve volt a felnőtté és függetlenné válásra, amíg én csak abba a korba értem, amikor normális, hogy magadtól mész szórakozni…” Megáll egy pillanatra. „De ez unalmas, mert ez minden, amiről bassza meg csak beszélek.”

Rob szintén beszél róla. „Nem bánnád, ha kinn ülünk le?” kérdezi, amint a hotel szobájában álldogál, és vágyakozóan kifelé tekint az ablakon keresztül. „Szükségem van némi levegőre.” Ez egy hideg, szürke nap, de ki az, aki megtagadna tőle egy kis szabadságot? (És a lovagiasság nem hullt porjaiba, lányok. Egy fiatal férfi még mindig odaadná neked a kabátját. Talán, mert brit.) Rob nemcsak paparazzikkal néz szembe, hanem csimpaszkodó, sikoltozó lányokkal is. A new yorkiak talán emlékeznek még arra, mikor majdnem elütötte  őt egy taxi, miközben a Remember Me helyszínén lévő hölgyek elől igyekezett meglógni idén nyáron. „De ez legalább egy tapasztalat, valami újdonság,” mondja. „Ha mindig csak a sikoltozás megy, az – tudom, nagyon nevetségesen hangzik – lejárt lemez lesz. De néha, amikor szó szerint a káosz uralkodik, olyan ez, mintha a harcmezőn lennél, és ez már majdnem izgalmas is. Olyan emberek tömegén keresztül rohansz át, akik rád vadásznak, és senki sem tudja, mi történik.” Rob néhány napig betegen feküdt, amely akkora zavart okozott az Erőben, hogy még maga Perez Hilton (aki Rob 15.200.000 Google-találata közül néhány gazdája) is késztetve érezte magát annak kiposztolására, hogy „Hol van RPattz?” „Ha nem jutok ki, heroin-túladagolásom lesz,” állapítja meg Rob. „Ez már csak ilyen, vagy valami más dolog.”

Jelen pillanatban csak egy dolog van, ami mindenkit érdekel, ha Kristen és Rob kettősére téved a pillantása - akik a Twilight Edward-Bella párosaként az összes vámpíros romantikus bálványunk bizonyosságául szolgálnak -, mégpedig az, hogy akkor ezek ketten most járnak-e vagy sem. Nos, az nyilvánvaló, hogy közel állnak egymáshoz – nagyon közel. Rendben, ki is itt a romantikusabb? „Nekem van egy hülyeség-e-vagy-sem detektorom,”  mondja Kristen, „szóval azt kell mondjam, Rob az. Azt hiszem, egy kapcsolat minden olyasmit magában foglal, ami őszinte. Amíg őszinte, annyira lefegyverző.” Rob csak kuncog, amikor megkapja ugyanezt a kérdést. „Öhm, hát nem tudom. Mit mondott Kristen?” Téged. „Nem. Én jobb vagyok a kamuzásban.” Majd ezt egy nagyon hosszú nevetés követi.

Kristen és Rob először a Twilight 2007-es meghallgatásán találkozott, amiről mindketten azt feltételezték, hogy egy kultikus vámpírmozi lesz – nem egy bruttó 380 millió dollárt fialó globális jelenség, megspékelve még saját Barbie-babákkal is. Egy hálószobai jelenet sűrűjébe dobták őket – nos, mindenesetre egy hálószobában játszódó jelenetről volt szó. „Ez nem olyan volt, mintha le kellett volna feküdnünk egymással,” mondja Kristen, „de nagyon reagálóak voltunk. Ez a dolog nagyon készségesnek és érzékelhetőnek bizonyult számunkra.” Rob, mint ahogy az már közismert, még egy fél Valiumot [nyugtató – ZyZy] is bevett előtte. „Nyugodt és összeszedett voltam, aztán csináljuk ezeket a dolgokat, ahol azért eléggé bensőségesebb kapcsolatot létesítünk éppen egymással. Azóta próbáltam más meghallgatáson is megtenni ezt, de abszolút nem jött össze.” Majd Rob hozzáteszi: „Kristen nagyon más volt, mint az a lány, akit én képzeltem el arra, hogy eljátssza Bellát. Lényegében megijedtem.”

Még ha a lazázó Los Angelesben született és nevelkedett is, Kristen egy heves fiatal hölgy – és jelenlegi fekete frizurájának rakoncátlan sokkja (a nemsokára mozikba érkező The Runaways-film miatti Joan Jett-szerepének öröksége) semmit sem tesz annak érdekében, hogy eloszlassa ezt az észrevételt. Néhány Twilight-rajongó ideges lett amiatt, hogy az ő Bellájuk egy fekete hajú kemény csajjá alakul, a többség ugyanakkor biztosított, hogy Kristen majd parókát fog viselni az Eclipse-ben. „Szerintem nevetséges, hogy egy meghatározott módon kell kinézned, hogy hagyományosan szép legyél,” jelenti ki Kristen, majd felvillant egy mosolyt, „de most, hogy a hajam már kinőtt és bozontos, már majdnem viccesnek néz ki. Ezt be kell ismernem.” Kristen úgy káromkodik, mint egy kocsis, és mindent kétszeresen is átérez. „Ő egy páratlan lány,” mondja egyszerűen Rob. „Tényleg nem találkozol sok olyan emberrel, mint Kristen.”

Ma a hotel Constellation belsejében Kristen a beton teraszon üldögél egyenruhájában, egy farmerben, egy fehér atlétatrikóban, ami egy másik alatt van, illetve egy kapucnis felsőben. „Én aztán nem olyan vagyok, hogy bassza meg, nem neonszínű csőtopot vagy valami rózsaszínt viselek,” mondja, ami hadilábon állóvá teszi őt vörösszőnyeges, a The Hills-en szocializálódott korosztályos társaival. Kérdezzétek csak meg, ki készítette a felsőjét, és fogalma sem lesz róla. Habár egy címkére vetett pillantás feltár valamit, ami a Born Famous Couture [híresnek született szabászat – ZyZy] nevet viseli. Kristen sértődöttnek tűnik, majd kacarászik egyet. „Nem én vettem ezt, esküszöm.”

Kettejük közül úgy tűnik, Kristen hordja a nadrágot. (Amíg beismer egy lányos dolgot, a Chanel iránti szerelmet, álomszerelése azonban egy szokásos Brooke Brothers-féle összeállítás.) Amikor kockáztat egy ruhadarabot illetően, lehet, hogy az egy teljesen fémmel beborított darab lesz – mint az a Rock&Republic miniszoknya, amit idén viselt még korábban a Teen Choice Awards-on. „Mindenki csak úgy reagált, hogy ’Nézzétek csak a kis szúrós szoknyát!’” mondja egy vigyor kíséretében, „erre én meg, Szúrós szoknya? Ezek golyók voltak, te kis balfasz!’”