’Nem foglak eltenni láb alól,’ mondja Kristen Stewart, ahogy beszállok az autójába, majd rálép a gázra. ’Kocsikázzunk egyet.’ Los Angeles egyik hosszúkás felüljáróján hajtunk lefelé, Kristen apró alakja pedig tökéletesen passzol az autójáéhoz, ami egy Mini. Egy némileg unalmas kapucnis felsőben, szűk farmerben, és egy pár régi edzőcipőben bármelyik másik 20 éves lehetne, de ő mégsem az.

A Twilight Sagáról viszont majd fel fogod ismerni. Stephenie Meyer regényei, illetve az ezt követő filmek, amelyeknél mostmár a harmadiknál tartunk, az elmúlt két év sikertörténetei; a Twilight-mánia az egész világot bekebelezte. Figurákon, tolltartókon, paplanok felületén, és zoknikon virít Kristen képe, vagy inkább alteregója, a némiképp jelentéktelen, rosszkedvű tinédzser, Bella Swan fotója, aki a Washington állambeli takaros, felhős Forks városában él. Sokkal nevezetesebb, hogy Bella szerelmes az ínycsiklandozóan jóképű Edward Cullenbe, aki egy tinédzser testébe ragadt 104 éves vámpír, illetve akit a szintén ínycsiklandozóan jóképű Robert Pattinson alakít.

Ez a két fiatal színész olyannyira híressé vált, hogy neveik a média céljainak megfelelően megváltoztak – K-Stewra és R-Pattzre -, és az ő együttes erejük, hogy fellendítsék a pletykamagazinokat, arra sarkallták az amerikai főcímeket, hogy bármilyen olyan lehetséges okokat keressenek, amelyek révén kettejüket egy címlapra rakhatják. A stratégia könnyebbé vált a ’járnak-e vagy sem”-féle rejtéllyel, amelyről lesz még szó a későbbiekben.

Egy pihenőhöz süvítve Kristen egy ujja körüli bőrdarabot harapdál. Igazságos azt mondani, hogy ideges emiatt az interjú miatt. Egy olyan században, ahol egy híresség hollétét a hét minden napjának 24 órájában nyomon követheted a Twitteren vagy a PerezHilton.com-on keresztül, Kristen mégis ádázul magának való. A Twilight-sorozat melletti filmválasztásai, amelyek nemrég kerültek forgalomba, viszonylag alacsony költségvetésű független filmek voltak – az Adventureland című esetlen komédia, illetve az önmagáról elnevezett önéletrajzi film Joan Jett első bandájáról, a The Runawaysről. Kristen nevét beütve a Google-ba mégis csaknem 19 millió találat ugrik elő. ’A Twilight-dolog annyira egyedi,’ mondja nyugati parti akcentusával, majd megáll egy gondolatnyi pillanatig. ’Ha ez nem lenne, és csak egy színész lennék, az életem annyira más lenne. A Twilight ezen kiterjedésében annyira bekebelező, de ugyanakkor ez az, amiért dolgozol.’

Szóval a rajongók elhivatottak, de ahogy egy interjú megjegyezte, Kristen nem éppen ezt javasolja. Hírhedt arról, hogy nem mosolyog a fotókon, nem cseveg az interjúkon, nem működik közre a fotózásokon. Személyesen Kristen egy olyan fiatal színésznőnek tűnik, aki egyszerűen csak nincs benne ebben a híresség-dologban. Aranyos és ideges, egy kicsit olyan, mint a szomszéd kishúga. Nem akarja játszani a játékot, nem érdekli, milyen tervező ruháját viseli egy bemutatón, és nyíltan inkább egy könyvet olvasva otthon lenne, vagy a barátaival töltene egy kis időt. Nos, mint egy normális 20 éves. ’Rendben,’ ért egyet miközben egyszerre gyújt rá egy cigire és előz meg egy teherautót. ’Az igazán zavar, amikor az emberek undok szarságokat írnak rólam, és a fogadtatás az, ami kurvára nem érdekel. Nem is állhatna távolabb a valóságtól.’ Egy percig visszatartja a lélegzetét. ’Az emberek állandóan azt kérdezgetik tőlem, hogy járok-e Roberttel. Ez már több mint idegesítő. Egy mosolyt elfojtva ugyan nem figyelmeztet arra pontosan, hogy meg ne kérdezzem, jár-e a kollégájával, de egy könnyed feszültség fellelhető közöttünk a cigifüst közepette. Két részre vágom, ’Nos, jársz vele?’ Egy kissé elkeseredetten, kissé szórakozottan fújja ki a levegőt. ’Amit én mondok, az az, hogy miért akarnám én bármiről is, ami magánéleti, hogy az emberek szórakoztatásává váljon?’

Ott a pont. De ez az a kérdés, amelyre emberek milliói akarják a választ. Akadtak gyanúsító célozgatások, szemcsés fotók, a testbeszédet és szexuális vonzódást firtató vizsgálódások. Mindenki azt gondolja, hogy együtt vannak, de addig a többit eshetőséget sem hagyhatják figyelmen kívül, amíg a főszereplők meg nem erősítik. Ennek a magánéletnek a porrá törése segítség, vagy akadály, hogy megtartsák maguknak a kapcsolatukat?  ’Az emberek azt mondják, hogy ha mindent elmondok neki, majd egyedül hagynak, de atyaég, gondolod, hogyha elmondom az embereknek, magamra hagynak? Minden kis darabkát felvesznek, és az sokkal rosszabb.’

Megcsörren a Black Berry-je. ’Bocsesz,’ villant fel egy mosolyt. A Black Berry-je sérült, és a hátulja le is esett, fedetlenül hagyva az akkumulátort. Hirtelen felüvölt. ’Waaaugghh!!!’ Megszakítja a hívást, majd az autó ajtajának zsebébe csúsztatja vissza a telefont, és tövig nyomja a gázpedált. ’Van egy őrült követőm. Ezért nem éri meg megváltoztatni a számomat, mert tuti biztos vagyok benne, hogy ez valami csaj, aki valaki olyantól szerezte meg a számomat, akivel egy suliba jártam, és ezt hajtogatta, „Nekem megvan Kristen Stewart száma”.’

Cseverészünk egy kicsit, különböző dolgokról beszélgetünk, mint például arról, hogy milyen más szavak vannak a vaginákra, milyen nehéz háziállatokat tartani (van egy macskája), melyek a hamburgeres savanyúságok érdemei, illetve hogy a harmadik albumok miért tartanak mindig sokáig. Úgy tűnik, rengeteg minden jár a fejében aközött ingadozva, hogy a kormánykerék felé hajolva történő kiabálás közben rengeteg mondanivalója van, illetve amikor annyira elveszik a saját gondolataiban, hogy nem is vagyok benne biztos, hallotta-e a feltett kérdést. Mindez a tinédzseri harag-vezérelte meg nem értettség és gyermeki zsenialitás keverékének tűnik.

Kristen kicsit fel- és letekeri a zenét a kocsiban, ami lényegében nem is eredményez különbséget. ’A te kis személyiséged azokból a helyekből áll, ahol láttak az emberek, és amit mondtak rólad, és azok a helyek, ahol általában vagyok, annyira megterhelőek és gyorsak a számomra, hogy ha például valahol mondok valami hülyeséget, az én vagyok, örökre. Amit nem látsz, azok az arcomba tolt kamerák, illetve a bizarr, tolakodó, nekem szegezett kérdések, vagy az egymás hegyén-hátán elvágódó emberek, amint ordítoznak, és gúnyolódnak, hogy kicsikarjanak valamilyen reakciót. Minden, amit látsz, az mindössze egy reflektorfénybe tolt színész vagy híresség. Ez annyira…’ egyik kezét a kormányról levéve keresi a szavakat. ’A képek annyira… Úgy érzem, mintha valaki olyanra néznék, akit megerőszakolnak éppen. Nagyon sokszor nem tudok mit kezdeni ezzel. Ez akkora kibaszás. Sosem vártam volna, hogy ez lesz az életem.’