Melyik az a néhány projekt, amelyeken nemrégiben dolgoztál?

A Twilight nem egy teljes munkaidős dolog, habár a találkozókkal és sajtós egyebekkel nyilvánvalóan nagy része az életemnek, ami nagyszerű, nagyon élvezem a folyamatnak ezt a részét. Csináltam némi New Moon-promót, illetve egy kis Eclipse-reklámot is. Most per pillanat L.A-ben vagyok, ahol keményen dolgozok és tárgyalok is néhány szerep érdekében. Egy-kettővel már megkerestek, ezeket lefaragom azokra, amik tényleg érdekelnek is.

Hogyan kerültél bele eredetileg a Twilight-sorozatba?

Vancouverben tanultam és dolgoztam, aztán elmentem a meghallgatásra, és viszonylag jól teljesítettem. Nem gondolom, hogy szükségesen ugyanazokkal a külső jellemzőkkel bírtam, mint ahogyan a karakter le volt írva a könyvben, de amit biztosan hoztam a meghallgatáson, az az, ahogyan kiizadtam azt a személyiséget, amilyennek Demetri körül volt írva. Amikor a rendező Chris Weitz elé kerültem, a legjobb Demetri-met játszottam, majd megkaptam a szerepet. Meghallgatások és meghallgatások sorozatán vittek keresztül, tesztelgettek, ez  volt annak a módja, amiként megkaptam a szerepet. Nem vadódott más választásom, viszonylag ismeretlen voltam korábban, aztán meg nagyon szerencsés, hogy felkerültem a világot jelentő deszkákra, amikor összejött.

Honnan merítettél ihletet Demetri személyiségéhez?

Nem számít, hogy a karakter miféle összeomláson megy keresztül, okkal kerültél ide, hogy odaállj, és az a személy légy. Ezt vittem véghez, de azt mondanám, Demetri ugyanolyan típusú hiú személy, mint én magánemberként. Van egyfajta zárkózott vonulata, nyilvánvalóan a saját zöngéi szerint cselekszik. Nem érzem úgy, mintha Demetri valaki olyan lenne, aki teljesen hozzá van kötve a Volturiban betöltött szerepéhez. Ő sokkal inkább egy kalandor, valaki, aki állandóan az akciót keresi. Szerencsés voltam, hogy eljátszhattam mindezt, illetve bennem volt,  amit hozzátettem a szerephez.

Van valami olyan aspektus a szerepet illetően, amit kihívásként éltél meg?

Úgy gondolom, a leginkább kihívásos dolog az volt, amikor Daniel Cudmore [„Felix”] végigvette egy vámpír elverésének folyamatát. Egy egész hétig a forgatáson voltam akkor, amikor azt vették, és nem igazán csináltam valami sok dolgot, mindössze egyfajta nem mindennapi táncszerű mozgást Alice-el, amit igazán nem jön át a filmen. Az volt a legkeményebb, ahogy végignéztem, Daniel véghezviszi mindezt, és azért volt ez nem semmi, mert én egy nagyon fizikai személyiség vagyok, egy sportember. Számomra szerencsétlenül őt írták le harcosként, én a jó zsaru voltam. Én vagyok az a srác, aki csak álldogál a háttérben, alaposan végignézi, és élvezi is, ahogyan a társa eltángál valakit. Amondó vagyok, a szerepben hirtelen megállások voltak nekem a legnehezebbek. Benne vagy a mozdulatban, sétálsz, és időben ki kell választanod a saját irányodat, hogy az egybeessen más emberekéivel is, aztán még mindig a karakter bőrében kell maradnod. Ez a munka egésze, olyan valósnak feltűntetni ezt, amilyennek csak lehet.

A nézők láthatnak majd többet belőled a nemsokára elkészülő Eclipse-ben?

Csak remélni tudom, hogy az Eclipse lesz a legjobb lehetőség arra, hogy szabadjára eresszem azt a vámpírt, ami vagyok valójában, és megmutassam, igazából mire is képes ez a srác. Van néhány rendkívüli képessége, nagyszerű egy nyomkövető. Az Eclipse-ben azt mondanám, a Volturi-nak van egy nagy cameo-jelenete [olyan filmes feltűnés, amire nem számít senki sem – pl. Tom Cruise a Trópusi Viharban], a film egészét tekintve legalábbis egy nagyon izgalmas cameo-jelenete. Elég sok tuti jó dolgot kellett csinálnunk, és a karakteremet célzó nagyobb rálátást illetően azt mondanám, a film általánosságban sötétebb tónusú, mint amilyen a New Moon volt. Egészében nézve talán adódik egy lehetőség arra, hogy megpillantsák a Volturi egy félelmetesebb oldalát.

A stábnak van ez a nem mindennapi kölcsönös együtthatása, ez valami olyasmi volt, amit könnyen jövőnek találtál, amikor forgattál?

Keresztülgondolok az életemnek arra a szakaszára, amihez nemrég jutottam el, azon agyalva, miért is vannak olyan gyorsan oda ezért az emberek. Úgy találtam, nagyon könnyen kijöttem a stáb egy részével, és főleg az Eclipse kapcsán ismertem meg olyan embereket, mint Jackson Rathbone, Kellan Lutz, Nikki Reed, és Elizabeth Reaser, szerencsés voltam, hogy eltölthettem némi időt ezekkel az emberekkel. Nyilvánvalóan sok mindenen mentek át együtt. Van ez a fantasztikus zöld szobánk a forgatáson, nagyon kicsi, és mi csak itt lógtunk a forgatási szünetek alkalmával. Nagyszerű volt látni mindenkit, nem egy magazin címlapján, hanem élőben, és hogy milyen emberek is valójában. Rengeteg jó fej arc van ebben a csapatban.

Említetted a találkozókra való látogatásokat, illetve a Twilight internetes közösségi oldalán is rajta vagy, miért fontos ez neked ennyire, hogy ilyen sok kapcsolatot ápolj a rajongókkal?

Mindig is fontos volt a számomra, hogy ilyen sok kapcsolatot tartsak a fanokkal. Nagyszerű rajongói tapasztalatokat szereztem, miközben a New Moon extra jeleneteit forgattuk. Kábé 5000 lány volt ott, akik az összes pénzüket arra költötték, hogy ide jöjjenek, és szemügyre vegyenek egy-két embert, aztán ezt követően az volt a helyes dolog, hogy adsz nekik egy valós szeletet a pitéből. Ez volt az, amikor minden kezdetét vette, és azt mondom, ez volt az az alkalom is, amikor a rajongókkal való közellét okán több netes oldal is született rólam. Állandóan kértek tőlem dolgokat, aztán én mindig is nagyon nagylelkű voltam, hogy véghez vigyem, amit csak tudok, és ez elterjedt a Twitteren. Most van egy nagy Twitteres követő közösségem, valamint próbálom is olyannyira frissíteni a dolgokat, amennyire csak tudom. A rajongók azok, akik alkotják a Twilight-ot, és ez nem is lenne olyan nagy, pokoli erővel bíró jelenség, ha nem a rajongókért szólna. Mindössze szeretek annyi mindent visszaadni a rajongók számára, amennyit csak lehetséges.

[Starry Constellation Magazine]