Még ha csak fel is teszel egy kérdést Robert Pattinson-nak és Emilie de Ravin-nek közös filmjük, a Remember Me forgatását illetően, ők rögtön azokról a Twilight-rajongói tömegekről, illetve nyomulós lesifotósokról kezdenek el beszélni, akik körbe és körbenyüzsögték őket, míg New York utcáin forgattak.

„Ez volt a leginkább nevetséges élmény,” mondja Pattinson felvillantva azt az édes, félénk mosolyát, amiről a tömeg csak remélheti, hogy szemügyre veheti. „Próbálsz megmaradni a karaktered bőrében, valamint igyekszel végig is sétálni az utcán, de azok az emberek folyton csak arra emlékeztetnek téged, hogy te nem ez a karakter vagy, hanem…”

„…egy kirakati póni,” folytatta de Ravin, majd mindkettejükből kitör a nevetés.
 
Habár ez a kettős aligha lehetne ennél különbözőbb – de Ravin a maga 28 évével eldicsekedhet ugyan egy egyszeri balerina magabiztosságával, miközben a 23 éves Pattinson, mindössze csak önmegvalósítása bódulatában tengődik –, kettejük passzív egyetértése érzelmes visszautalás a Remember Me-re. Pattinson játssza Tyler Hawkins-t, az elidegenedett, összezavart, gazdag családból származó fiatal férfit – „Ez nem egy túlontúl Rebel Without a Cause,” süt el egy poént –, aki összejön Allyvel (de Ravin), annak zsarunak a lányával, aki letartoztatja Tyler-t egy utcai verekedés után. Amíg a Twilight Pattinson-t a vágy olyan tárgyként kezeli, ahol a színészkedéssel megegyező mennyiségű pózolás szükségeltetik, ez a szerepvezérelt dráma eddigi legtöbb érzelmi kapacitását veszi górcső alá. És akár a Pierce Brosnan által életre keltett Charles nevű apjánál dühöng, akár Ally-t vonja bűvkörébe; most Pattinson az, aki az üldözőt játssza.
 
„Rob és Emilie tehetséges színészek, akik tényleg kedvelik egymást,” mondja a Remember Me rendezője, Allen Coulter. ”Illetve a film egy teljesen új szemszögből mutatja majd be őket.”
 
Amit is pontosan mindketten akarnak – megmutatni, mit tudnak a Twilight-on és a Lost-on kívül.
 
A Remember Me nagy áttörésnek bizonyulhat de Ravin-nek, egy olyan ausztrálnak, akit még mindig a Lost Claire-anyukájaként ismernek, egy olyan szerepről, amely nem mindig volt igényes. „Állandóan minden jelenetben csak a babát tartottam,” mondja, „amíg mindenki más elindult embereket lövöldözni.” Itt veti magát Ally ellentétes szenvedélyei közé, aki egy túlzottan védelmező és imádó apja elől menekülő fiatal nő, küzdve a saját kemény burkán történő áttörés érdekében.
 
A maga részéről RPattz (ahogy tinédzser rajongói ismerik) nagyon lelkes, hogy végre egy bonyolult embert, és nem egy szívtipró vámpírt kell játszania. Nem mintha nem örülne, hogy Edward Cullen lehet, vagy nem hűséges a rajongóihoz, de még mindig nem jött rá arra, hogy miként lehet megbirkózni nemzetközi ikon mivoltával egy olyan korban, ahol lehetetlen elmenekülni a nyilvánosság elöl.

„Mindenki tudja mindenkiről, hogy hol van,” mondja. „A Twitter hihetetlen egy dolog. Kimentem néhányszor Pierce-vel. Pierce teljesen felismerhető, és nem tesz semmilyen erőfeszítést, hogy enyhítsen ezen. Néhány ember megpillantott minket az étteremben, majd ő csak kiment és bemutatkozott. És működött. Elterelt minden figyelmet.”
 
Szóval Pattinson használja ezt a trükköt?
 
„Én?” mondja megrázva azokat a híresen kócos tincseket. „Én csak bemászom az asztal alá.”