Chris Weitz nemrégiben az olyan kiváltságos rendezők csoportjához csatlakozott, mint például Christopher Nolan [Batman: A Sötét Lovag] vagy Sam Raimi [Pókember 3.], azaz akik 100 millió dolláros határ felett nyitottak filmjeikkel. Mindezen hírek édes bosszút jelenthetnek ennek a férfinek a számára, akinek előző, Az Arany Iránytű című filmjét ex stúdió-főnökei teljesen újravágták. Olvassátok csak végig ezt a Chris Weitz-es Kérdés&Választ, amelyben felfedi kedvenc stábbal kapcsolatos pillanatát, illetve azt is, hogy miként boldogult a rajongók imádatával és a lesifotósok zavaró hatásával.

EW: Mi volt a legnagyobb félelmed a nyitóhétvégével kapcsolatban?

CW: Nem volt egy konkrét aggályom sem Az előjelző-számok elegendőnek bizonyultak annak jelzéséhez, hogy nem fogom csődbe vinni a stúdiót. De ha egyikük mégis elmélkedett volna a legnagyobb buktatóról, az a film rajongók felőli fogadtatása lett volna. Amire rájöttem az elmúlt hetekben az az, hogy nem feltétlenül fogok jó kritikákat kapnom ehhez a filmhez. Mindezt megemésztve, ez a film a rajongók számára készült, és ha valakinek nem jön be, hát nem jön be.

Megleptek a negatív visszhangok?

A kritikákkal kapcsolatban semmi sem döbbent már meg. Kritikus voltam magammal is, hogy ezt a filmet mindössze kétféleképpen tálalhatod. Vagy az a srác lehetsz, aki azt mondja, ez egy nagyszerű film, vagy valószínűbb, mely szerint inkább egy sokkal irigyebb látképet nyersz az egész dologról. És mindehhez hozzáadva a médiának azt a háborúját, amely az Újholdat kísérte, ez nem túlzottan meglepő. Bárcsak jobban elismerték volna  Javier Aguirresarobe munkáját. Úgy vélem, ő egy zseni és úgy gondolom, valami csodálatos dolgot hozott össze.

Sok rajongó azt mondja, hogy a filmet jobban kedvelte a könyvnél, azt, hogy az Újhold-kötetet szerették legkevésbé a sorozatból.

Az Újhold elolvasása sok időt igényel, valamint nagyon hosszú az Edward képbe kerülése nélkül táv is. És álljon itt a mozi tömörített forgatókönyve, mármint az, hogy az RPattz-al töltött percek száma kevesebb. Illetve az a tény, hogy Taylor Lautner egy ennyire jó munkát végzett annak a közönségnek, amely szkeptikus volt vele szemben, és ő itt aztán életnagyságában jelen van, az egy igazán nagy dolog.

Akadtak olyan momentumok, amelyeket a könyv miatt gondoltál kötelezőnek? Bármi olyasmi, amit kiszedtél volna, de nem tehetted?

A stúdió, a szerkesztőm, illetve én magam is ugyanazokat a zenei darabokat dolgoztuk ki. Az egyetlen mód, hogy mindezt érdekessé tegyem, az az, hogy a korábbi, Az Arany Iránytűvel kapcsolatos tapasztalataimmal hasonlítom össze. Nem hiszem, hogy a stúdió olvasta azt a könyvet. Talán meghallgatták a hangoskönyvet Zinfandel-t [kaliforniai borféle] kortyolgatva. Végül is megrémültek és megijedtek ettől. Egynémely ponton fontolóra vették a szerző külön választását. Továbbá elmélkedtek róla, de végre is hajtották mindannak az eltörlését, amiről én úgy gondoltam, hogy egy jó kis film lesz belőle. Ez szégyenletes egy dolog volt, és egy évig még az álmaim helyett is ez követett.

Valójában nem aludtál egy évig?

Igen, kihagytam az alvást addig. Szó szerint. Fennmaradtam éjszakánként azt latolgatva, hogy megmenthetném-e mindezt vagy át-e alakíthatnám, vagy ha másként viselkedtem volna, megvalósíthattam-e volna úgy, ahogy kellett volna. Szerencsétlenségemre az én tapasztalatom az volt, hogy elmentem azzal a hajóval. Itt hagyhattam volna egy ponton. Egy párhuzamos világban – és Philip Pulman író nagy ezekben a párhuzamos világokban – felkelek, azt mondom rendben, vágjuk újra, de engem soha többet nem láttok. Ugyanakkor annyira szerettem a könyvet, hogy ha akadt volna mód egy jobb verziójával való leköszönésre, nem tudtam volna elengedni.

Érdekes, hogy szembeszálltál egy másik stúdió eltérő könyvadaptációjával, figyelembe véve, hogy legutóbb mennyire rosszul sült el.

Igazán kedveltem a színészeket. Láttam az első filmet, és azt gondoltam, van valami különleges Kristen-ben, Rob-ban és Taylor-ban. Szerettem a könyvhöz kötődő érzelmi vonulatokat. Ez csak úgy volt, hogy tudtam, miként kell megcsinálni. Volt az az elgondolásom, mely szerint ha hű maradsz a könyvhöz, nyernél. Nemcsak a rajongókat nyernéd meg, de a többi ember is tudomást szerezne arról, amivel a fanok törődnek.