|
Noote Seear-Heidi interjú
fordította:ZyZy 2009.08.21. 13:33
Noot beszél Heidiről, az életéről és a Comic Conról is!
Egy fél életnyi modell-lét után a 25 éves Noot Seear most vámpírrá vált. És nem is akármilyen vámpírrá, egy Alkonyat-vámpírrá, a halhatatlanság, a film és továbbiak valós bizonyítékává. A veszettül népszerű tinisorozat második adaptációjában, a soron következő Újholdban Seear Heidi-t játssza, egy őrülten dögös vérszívót, aki turistákat csábít az övéihez. Amikor leültünk vele, a brit kolumbiai őslakos beismerte, grunge-osabb [amerikai underground-eredetű zenei irányzat] a gót stílusnál. Kiszivárogtatott néhány információt filmbeli cselekmény-megállító jelenetéről. A neve mögötti szórakoztató történetet is megosztotta velünk. És biztosított minket, hogy nem fog még egy olyan borzasztó Halloween kosztümökkel teli gyermekkort engedni, mint az övé volt.
DARRELL HARTMAN: Szóval, mit kellett tenned, hogy megfelelőnek bizonyulj?
NOOT SEEAR: Nem napoztam két hónapig. Szörnyű volt és teljesen felesleges, mert amúgy is fehérre mázoltak. És olyan őrületes kontaktlencséim voltak, amiken nem láttam át. Olyan volt, mintha egy totális hóviharbeli síelés. Két lábnyira [az kb. 61 centi] láttam előre.
DH: Mi a helyzet a gardróbbal?
NS: Egy olyan vörös hullámzó ruhám volt hosszú kesztyűkkel és nagy, régi sarkakkal.
DH: Egy ruha? A könyvben egy miniszoknya van.
NS: Tudom! Nem mutathattam sokat a lábakból.
DH: Heidi jelenete a könyvben végül is rövid, de menő. Mesélj nekem ennek a forgatásáról.
NS: A díszletek csaknem lélegeztek. Óriásiak, olyan palota-méretűek. Azt hiszem számomra a legszörnyűbb rész az volt, az egész napon belül, ahogy vonalakat adtak a gyakorláshoz, és amikor felismertem őket, tejesen másféle vonalakat adtak [megint]. Kiborultam. Dan (Cudmore) azt mondta: „Nyugodj le, rendben van.” Rendkívül ragaszkodnak a forgatókönyvhöz. De ez nagyon jó volt, mert aznap, amikor forgattam, mindenki ott volt: Dakota, Rob, Kristen. Mindenkivel sikerült találkoznom és nagyon kedvesek voltak hozzám. Féltem, hogy nem lesznek rendesek.
DH: Fél életeden keresztül modell voltál. Hogyan cseppentél ebbe?
NS: Így visszanézve túl fiatal voltam ahhoz, hogy egyedül legyek New York-ban. 13 éves voltam. Épp akkor fejeztem be a nyolcadik osztályt és utáltam az iskolát. 8 év alatt talán vagy 13 különböző iskolába jártam. Találkoztam ezzel az ügynökkel, New York-ba mentünk és én rögtön el is kezdtem dolgozni Mario Sorrenti-vel. És ez volt az. Egy akaratos kislány voltam; nem akartam visszamenni az iskolába. Magántanuló lettem és New York-ban maradtam.
DH: Nem érzed úgy, hogy a tinédzserkorszak egyes részeit elmulasztottad?
NS: Feltétlenül szalasztottam el dolgokat, mint például bált és tavaszi szünetet, de úgy gondolom, hogy sokkal többet nyertem a világ körüli utazással. Úgy érzem magam, mintha csúcs kezdetem lett volna az életben. 12 éven keresztül dolgoztam egy olyan felnőtt világban, ahol komolyan vettek, felkészültem, hogy időben kell elmenni dolgozni, noha keresztülmehettem volna az iskolai rendszeren is. Éppen csak most találtam meg a saját helyemet. De voltak ellenérvek.
DH: Mint például?
NS: Bekerülsz ebbe a felnőtt-világba, és egyedül vagy egész végig. Egymagadban mész dolgozni, egyedül maradsz a hotelekben.
DH: Meg kell kérdeznem – mivel az Alkonyatról beszélünk –, esetleg nem volt sok lehetőség tinédzser-románcra?
NS: Nem. Egy szörnyű dolog van ezzel az iparral kapcsolatban: nagyon sok a ragadozó férfi. De én nagyon szerencsés voltam. Most már 12 éve ugyanaz a menedzserem, kalauzolt engem, és biztosított, hogy a jó döntéseket hozom.
DH: Mikor kezdődött a színészkedés-dolog?
NS: Mindig színésznő szerettem volna lenni. Évek óta Alan Savage-től veszek színészórákat. De akármiért sohasem engedett volna el meghallgatásra. Ezt mondta: „Kapsz egy lehetőséget ezektől a szereposztó igazgatóktól, és ha bemész, és egy rossz felolvasást csinálsz, soha sem fognak visszahívni semmi másért sem.” Szóval megváratott, és igaza volt. Néhány dögös csaj egy-két pacák karján eljátszása helyett ez a szerep jött.
DH: Úgy hallom, a nyugati partra költözöl.
NS: Igen. Ez a film annyi ajtót megnyitott előttem: néhány olyan független filmen dolgozom, amik szerintem el is készülnek. És két hónapja megkaptam a jogosítványomat, szóval végül vezethetek.
DH: Hiányolni fogod New York-ot?
NS: Volt egy őrülten hosszú sikeres karrierem New York-ban. 12 év! A legtöbb modell bekerül és annyi mindennek ki van téve. Minden kampányt lefotóznak, rengeteg pénzt keresnek, aztán két évvel később mindenkinek elege van belőlük. Az ügynökön folyamatosan utasít el munkákat, mert biztos akart lenni abban, hogy mindig friss voltam. Sosem váltam egy névvé.
DH: Erről szólva: te Renata-nak születtél. Hogyan lettél Noot?
NS: Ez egy olyan gyerekdalban volt, amit a mamán énekelt. El kell énekelnem?
DH: Igen.
NS: Mindig megpróbáltam Renata lenni. Még mindig próbálok Renata-vá válni. Minden alkalommal, ahányszor iskolát kellett váltanom, Renata-ként kezdtem volna, de valahogy ez Noot-ra terelődött. És amikor New York-ba költöztem, volt egy igazán tekintélyes, Renata nevű modell, és az én ügynökségemnél volt. Most sem tudok megszabadulni ettől. Ez a legröhejesebb név.
DH: Valahol az interneten egy hozzászóló rámutatott, hogy ez a flúgos szó holland megfelelője.
NS: Ez az! Mindenki azt gondolja, holland vagyok, de amikor átmegyek Amszterdamba, megkérdezik: „Mi? Mi a neved? Flúgos? Mint például, az őrült?”
DH: Volt valaha gótikus szakaszod?
NS: Pontosabban grunge, de nem gótikus. Viszont vannak olyan részei a vámpírrá válásnak, amelyekhez igazán kapcsolódok. Az én karakterem 300 éves és néha úgy érzem, mintha éltem volna olyan sokáig.
DH: Minek voltál beöltözve Halloween-kor?
NS: Pris-nek a Blade Runner-ből [öö hát egy vagány ruhás nő a Szárnyas Fejvadászból, klasszikus sci-fi, rendezte Ridley Scott :D-Harrison Ford a főszereplője(Leia)]. Ez két évvel ezelőtt volt. Anyukám brit. Ők nem ünnepelik ott a Halloween-t és ő mindig is azt gondolta, hogy ez egy nagy hülyeség és nem volt hajlandó pénzt költeni Halloween-jelmezekre. Szóval amikor gyerek voltam, szemeteszsák voltam. Emlékszem rá, amint két lyukat vágott egy szemeteszsák aljára, és a nadrágom tetejére varrta őket, majd szemeteket varrt az ingemre. És egy évben pedig egy esernyőt adott nekem szalagokkal: medúza. Szóval egyfajtaképp meg vagyok rémülve ezektől.
DH: Ez tök vidám. Milyen könyveket olvastál tiniként?
NS: Egy kicsit képregény-stréber voltam. Volt egy képregény, amit olvastam, Battle Angel Alita címmel. Őrületes volt: ez a félig lány, félig robot, aki versenyzett, de verekedéssel. És igazán kedveltem a Robotech-et és a Japanime-t, ilyen dolgokat.
DH: Pont most voltál a Comic Con-on az Újholdat reklámozni, ugye?
NS: Ez fantasztikus volt. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor aktuálisan megcsapott, hogy milyen nagy produkcióban vagyok benne.
DH: Mi volt az, pontosan?
NS: A sikoltozás. A kiáltozások tetőpontja. Még soha nem hallottam ennyi lányt egyszerre ilyen hangosan sikítani. Volt sikoltozás, de amikor Rob csak hozzáért a hajához, vagy Jacob ránézett valakire, a tetőpont egy kicsivel feljebb emelkedett.
DH: Felismert valaki, amikor keresztül haladtál a konferencia-termen a Comic Con-on?
NS: Nem, de néhány stábbeli emberrel voltam, és nekik álruhát kellett viselniük. Mint például parókákat, és szemüvegeket, illetve kalapokat.
DH: És ez működött?
NS: Igen! Meglepőképp.
DH: Robert Pattinson veled volt?
NS: Nem, ő nem maradt. De álruhákat kellett viselnie, igen, különben sikoltozó nők másztak volna rá.
DH: És voltak olyan rajongó-srácok, Trekkies-ek, vagy többiek, akik meglepődtek, hogy egy divatmodellt látnak a képregények között olvasgatni?
NS: Nem igazán. Szerintem annyira lenyűgözték őket a legújabb videojátékok és új high-tech játékszerek, hogy az utolsó dolog, ami az eszükbe jutott, az egy szép lány volt.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss hozzászólások