A: Mi vonzott téged a kezdetekben a színészetben?Volt valaki, aki inspirált téged, hogy színész legyél, vagy csak szimlpán tudtad, hogy előadó akarsz lenni?
P: Nem, pont az előadó ellentéte voltam. Fiatalkoromban nagyon szégyenlős voltam. Láttam a Butch Cassidy és a Sundance kölyök c. filmet 3. osztályos koromban és úgy tűnt Paul Newman és Robert Redford  nagyon jól érezták magukat. Aztán azt mondtam: Ezt akarom csinálni, ha felnőtt leszek. P. Newman és R. Redford inspirált, hogy legyek színész, de nem tettem érte semmit, mert nagyon szégyenlős voltam. Ezért aztán egész gimiben egy szerepet sem játszottam el.
Nem így az egyetemen, ott elkezdtem színészkedni.  Átmentem a St. John's University-ről a NYU-ba, és színészetet tanultam.  ..take law (nincs magyar szó rá) , mert úgy tűnt teszett a családomnak, amikor azt mondtam : Ügyvéd akarok lenni, ha nagy leszek. Egyszer ezt mondtam nekik, hogy színész akarok lenni és ők úgy néztek rám, mintha 5 fejem lenne. Amikor újra megkérdezték, mi akarok lenni, azt mondtam: Ügyvéd. és egy csomó ohh-t és ahh-t kaptam a családtól. Ha filmeket nézel és látod a Law an Order-t tök érdekesnek néz ki.
A: Mikor ébredtél rá, hogy nem ügyvédnek születtél?
P: megcsináltam egy évet a St. John's University-n, pre-law-t tanultam (sztem vmi ügyvédnek segítő emberke) és egy cégnek dolgoztam, aztán észrevettem, hogy az ügyvédek a legtöbb idejüket azzal töltik, hogy megpróbának nem a bíróságra kerülni. Olyan alanyokat kerestek, akiknek nem kell bíróságra menni.  Azt mondták, hogy a bíróság az utolsó hely, ahol lenni akarsz. Úgy voltam vele " Izé, ez volt, amit én akartam csinálni. A bírósági drámákat szerettem" ők meg úgy voltak vele "Akkor neked valami mással kéne foglalkoznod"
Szóval a tárgyalótermi drámát elvetettem és egyenesen a dráma felé vettem az irányt és átmentem a NYU-ra
Azt mondtam a szüleimnek: Ahhoz, hogy jó ügyvéd legyek jó színésznek kell lennem, szóval a NYU-ra fogok járni színészetet tanulni. és bevették. Aztán elkezdtem dolgozni színészként, és a szüleim belátták, hogy ez az amit szeretek csinálni, onnantól mellettem álltak.
A: Mikor jött el az a pillanat, amikor rájöttél, hogy a színészetből fogsz megélni és karriered lesz?
P: Nem hinném, hogy valaha is gondoltam volna, hogy nem élek meg ebből és nem lesz karrierem Nem volt B-tervem. Ez nekem mindig ilyen csinálod vagy meghalsz dolog volt. Ha az emberek tanácsot kérnek tőlem azt mondom: Sose legyen B-terved, mert akkor használni fogod. Nekem nem volt B-tervem. Elkezdtem dolgozni, otthagytam az egyetemet, és munkáróm munkára jártam, de soha nem néztem hátra. Mindig színészként kerestem a kenyerem, és sose gondoltam hogy nem sikerül.