Rachelle Laferve-öt nemrég meginterjúvolta a Modern Dog arról, hogy nemrég fogadott örökbe egy kutyát, akit  Honey-nak nevezett el. Ebben az interjúban Rachelle arról beszélt, hogy milyen volt az első szerelme a kutyájával, és a betöltött szerepéről a Twilight Saga-ban.

MD: Ez csak miattam van, vagy Honey összehozza az embereket?
RL: Soha nem láttam, hogy az emberek úgy vonzódnak egy kutyához, mint ahogy a kutya vonzódik hozzájuk.

MD: Amint láttalak téged, egyenesen neki mentem. Nem köszöntem neked. Nincs harag.
RL: Mindenki úgy vele van.

MD: Bámulatos, hogy egy ilyen pici teremtésnek ekkora hatása van. Mennyit nyom?
RL: Hat fontot [2,8 kg –fordító].

MD: Milyen régóta van meg?
RL: Egy hónapja és két napja. A barátom és én arról beszélgettünk egy és fél éve, hogy legyen-e kutyánk. Mindketten színészek vagyunk és az életmód megfontolások fontosak voltak. Tudtuk, hogy ez szükséges volt, hogy mi a munkáinkkal elég kényelmesek legyünk, minden helyzetre fel kell készülnünk.  Azután ez arról szólt, hogy megtaláljuk a kutyát. Meg akartunk menteni egyet. Ez nem volt vitatható. Azután, körülbelül egy hónappal ezelőtt hazahajtottunk és láttunk egy jelet kutyus örökbefogadásokért. Bementünk és turbékoltunk e körül a kis kutya körül és az a fickó, aki ott dolgozott, azt ordította hátulról: „Mutasd meg nekik Butternut”! Ez volt akkor Honey neve. És a karjainkba tették őt és olyan volt...

MD: A végzet.
RL: A végzet. Szó szerint minden leállt és a barátom és én egymásra néztünk, és mi olyanok voltunk: „Hol írunk alá?”

MD: Ez az első kutyád?
RL: Igen.

MD: Állítólag egy levelet küldtél Catherine Hardwicke Twilight rendezőjének, mielőtt téged Viktória lettél volna. Meg tudod osztani a tartalmát?
RL: A levél első része az volt, hogy mennyire szerettem a könyveket. Egyenesen a meghallgatásom előtt olvastam Twilight-ot, és utána elolvastam a New Moon-t is. Tehát a nagy része arról szólt, hogy a vágyam, hogy ennek egy része legyek. A második része az volt, hogy Catherine rajta van a kívánságlistámon rendezőként a Thirteen és a Lords of Dogtown óta. A vége pedig a karakterről szólt. Az igazság az, hogy ő [Viktória] volt, akihez kötődtem. Stephanie mindig úgy írja le őt, mintha labdákon lépkedni és bármelyik pillanatban lecsaphatna. Úgy tűnt, hogy ő szabad és ösztönös és engem ezek vonzottak.

MD: Hogyan írnád le Viktória-t?
RL: Őt gonoszként írták le. De én nem látom őt egyáltalán gonosznak. A természet a táplálékláncról szól, és ő éppen a tápláléklánc a tetején van. Természetnek nincsenek azok az erkölcsi alkalmazásai. Az ösztönről szól. És enni valamit… nincs benne semmi rosszindulat. Én csak őt nagyon erőteljesnek látom.